2012. június 14., 09:302012. június 14., 09:30
Bihar megyében, mint mindenhol, a kormányzó pártszövetség szimpatizánsait leszámítva senkinek nincs oka örömre (bár sokan próbálnak úgy tenni, mintha lenne), de mosolyogni most már nyugodtan lehet, hiszen ami történt, megtörtént. Minden választáskor sokan érzik úgy, hogy tulajdonképpen nincs kire szavazni. Azok, akik rendszeresen szedik a gyógyszereiket, ilyenkor úgy döntenek, el sem mennek szavazni. Váradon viszont volt egy lelkiismeretes állampolgár, aki kötelességének érezte, hogy éljen azzal a jogával, amelyet Temesvár hősei a vérük árán harcoltak ki számára.
Felkerekedett hát, és annak rendje és módja szerint elment szavazni – a szavazófülke magányában azonban elővette a zsebéből a becsempészett partizángolyóstollát, az egész szavazólapot X alakban áthúzta, és nagy betűkkel odakanyarította: Aceaşi mizerie, vagyis ugyanolyan hitvány mind a kilenc tanácselnökjelölt. A másik aktivistának valószínűleg fogalma sem volt róla, kire szeretne szavazni, egyben azonban biztos volt: a mostani polgármestert, aki egyébként elsöprő többséggel nyert újabb mandátumot, ki nem állhatja.
Ahhoz azonban rest volt, hogy ellenében valaki másra nyomja a pecsétet, inkább golyóstollal áthúzta a pártszövetség jelét – valamiért a váradi tanácsoslistán, nem pedig a polgármesterjelölteknél –, és odaírta... na jó, nem írom le, mit írt oda, tény, hogy nem jó napot kívánt „Bolónak”, vagyis Ilie Bolojannak. Szavazólapjába rejtette, és az urnába dobta az egyik váradi választó azt a kis négyzet alakú papírszalvétát, amelyen táblázatszerűen, nyilakkal és kiemelésekkel elemezte, milyen is egy jó vezető.
Hogy pontosan mit akart mondani, csak akkor lehetne kideríteni, ha megtalálnánk és belediktálnánk az elgurult gyógyszerét, az azonban biztos, hogy (román) nemzet, Isten, szeretet, egység és harmónia bőven van benne. Kedvencem mégis az a polgár, aki a megyei önkormányzati elnökjelölteknél addig ütögette a pecséteket, amíg le nem kopott a tinta a pecsételőjéről – mindenki kapott egy-egy szavazatot, valószínűleg a fent említett harmónia jegyében. Vagyis nem mindenki: a Nagy-Románia Párt jelöltje valamiért kimaradt.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.