Egy társadalom, egy ország nyomozó hatósága számára mindenütt komoly fejtörést okoz egészéges egyensúlyt teremteni a ma, illetve az évtizedekkel korábban elkövetett bûncselekmények feltárása, a tettesek felelõsségre vonása között.
2013. július 31., 08:152013. július 31., 08:15
2013. július 31., 10:132013. július 31., 10:13
A többség részérõl az az általános elvárás, hogy a bûnüldözõk elsõsorban napjaink csalóit, tolvajait, gyilkosait kerítsék kézre, és állítsák bíróság elé, hiszen elsõsorban õk jelentenek veszélyt a polgárra. Romániában is joggal vethetnék fel sokan: ugyan miért kell jelentõs ügyészségi emberállományt, infrastruktúrát feláldozni a kommunista rendszer kiszolgálóinak rács mögé juttatására, amikor például rengeteg nagykorrupt grasszál ma is az utcán.
A helyes megközelítés azonban egyértelmûen az, amikor a két bûnüldözés nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Ilyen értelemben nem fér kétség a vörös rezsim bûneit kutató bukaresti kormányhivatal mûködésének indokoltságához. Üdvözlendõ, hogy a kommunizmus bûneit vizsgáló intézet a náci bûnösök után nyomozó Simon Wiesenthal Központ mintájára látja el feladatát, amely ma is fáradhatatlanul vadászik a náci és fasiszta rezsimek egykori kiszolgálóira, legyenek azok rendõr- vagy lágerparancsnokok, kápók vagy katonatisztek.
Ugyanakkor a bukaresti intézmény tanulhatna is a nácivadászoktól. Napokban indított, Utolsó esély 2 elnevezésû akciója keretében a Wiesenthal-központ köztéri hirdetésekkel szólít fel Németországban a még élõ náci háborús bûnösök felkutatására, a nyomravezetõk pedig 25 ezer euró jutalmat kapnak. Romániában a második világháború után mintegy százezer politikai fogoly pusztult el az ország börtöneiben, a kínzásukért, halálukért felelõs pribékek viszont nem nyerték el méltó büntetésüket.
Felkutatásuk, bíróság elé állításuk késõ, de nem túl késõ még akkor sem, ha a túlélõk többsége túl van már a nyolcvanon, és ha a román ügyészség úgy véli: bûneik elévültek. Amivel természetesen nem lehet egyetérteni. De ha mégsem dughatók rács mögé, elrettentõ példaként legalább a nevüket és a gaztettüket kötelezõ nyilvánosságra hozni, sõt a magyar kormány eljárásához hasonlóan meg kell fosztani õket a nyugdíjuktól. Az egykori áldozatok emlékének ápolása érdekében ez a legkevesebb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!