2011. december 17., 09:592011. december 17., 09:59
Egyszerű bádogfaragvány, ami a torony tetejére biggyesztve képes a legkisebb szélfuvallat irányát is jelezni. Tehát nem is olyan együgyű szerkentyű – hivatásának betöltéséhez viszont elengedhetetlen, hogy minél magasabbra kerüljön. S hogy miért is foglalkozom az említett bádogdarabbal? Mert vészesen közeleg a kampányév, s ilyenkor a politikus emberi természete mögül egyre gyakrabban csillan fel az állatvilágra hajazó egy-egy tulajdonság. Szélkakasból is jól el vagyunk eresztve, ha nem is mind büszkén feszítő Kukori, csak annak nyikorgó bádogmása. Ami ha egyebet nem is tud, a szélirányt mutatja.
Olyan kis rezdülésre is reagál, amire a földközelben güriző egyszerű halandó még a füle botját sem mozdítja. Hangosan nyikorogva figyelmezteti az említett kábán ügyködőt, hogy valahonnan valamerre új szelek indultak. Érdemes időben... A bádogtarajos eddig jut csupán, a nyikorogva figyelmeztetésig – a politikai szélkakas lépni is tud. És lép is, arra felé, amerre a szél fúj. Ez nem az ő tábora, helyesebben nem az eddig övének vallott tábor. Semmi baj. Működésbe lépteti beszélőkéjét, s amilyen hars hangon üdvözli sarkantyús-kapirgáló „rokona” a hajnalt, úgy kezdi el ő is mondani, hogy már milyen régen látja, tudja, csak nem volt elég bátorsága szólni, mert a világ rossz, megszólták volna, bántották (volna), figyelmeztették (volna), hogy nem szép az ellenséggel...
De hát neki nem is ellenségei, sokkal inkább kebelbarátainak érzi a volt más szemétdombiakat... nincs is ezen sok ragoznivaló, befogadják maguk közé, ugye? És megvédik, ugye, ha jönnek majd a rossz régiek? Leülhet végre valahová? Fárasztó ez a sok forgolódás, ügyködés, harsogás. Nem lehet egy kicsit feljebb ülni valahová? Mintha nem mindenki látná-hallaná. Majd később? De akkor biztosan? Mert a régiek nem is akarták elereszteni. Féltek, hogy nélküle ínséges napok jönnek. Jó, az a bársonyszék jó lesz. Csak még egy kis szélcsend kellene. Egy kis pihenés... Az érckakas szélcsendben unatkozik, úgy érzi, hiábavaló a léte, nem teljesíti azt, amire kitalálták. Emberi változata akkor sincs csendben: jó hangosan mondogatja, milyen hűséges, milyen rendíthetetlen ólomkatona ő. Közben pedig reménykedik, hátha nem veszi észre senki, milyen szánalmas, rozsdásodó bádogdarab csupán.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.