2012. június 19., 09:592012. június 19., 09:59
Még jobb, ha imádunk úszni, lubickolni, csúszdáról vízbe csobbanni, csillogó, tiszta medencék hűvös vizében nyakig elmerülni, s ha ennél kellemesebb foglalatosságot el sem tudunk képzelni magunknak nyárra.
Vasárnap reggel keljünk fel embertelen időpontban, készítsünk szendvicseket, mert a puccos fürdőhelyen ebédelés már nem férne a büdzsénkbe, keressük elő a tavaly óta nem látott bikinit, állapítsuk meg, hogy azóta megnőtt a fenekünk, vonjunk vállat. Izzadjunk kicsit a vonatállomáson, majd az egyre kegyetlenebb melegben a hűvös medence gondolatától ébren tartva zötykölődjünk el a fürdőig. Belépve konstatáljuk, hogy a többhektáros, tízmedencés strandkomplexum minden négyzetcentiméterét napozóágyak foglalják el, és a népszerűbb medencék megközelítése a tömeg miatt lehetetlen.
A kudarcba belenyugodva tegyünk néhány karcsapást egy aránylag kevesek által használt, ám kopasztóvíz hőmérsékletű vízzel telt medencében, amely azért mégsem annyira forró, mint a mellette lévő. Együnk meg egy szendvicset, majd kérjük meg a férjünket, hogy valahogy támogasson minket árnyékba, mert már szédülünk. Hallassunk győzelmi rikkantásokat, amikor megtaláljuk a strand egyetlen igazi hűvös vizű medencéjét.
Merüljünk el benne nyakig, és öt percre higgyük el, hogy a paradicsomban vagyunk. Támogassuk el férjünket egy árnyékos helyre, mert ezen a ponton már ő kapott napszúrást, álljunk sorba, hogy a rozoga asztalok valamelyikéhez leülhessünk, és diktáljunk a férfiemberbe egy hideg sört. Miután morálunk valamelyest újra helyreállt, határozzuk el, hogy ideje ismét megmártózni a hűvös vizűben. Embereken és napozóágyakon magunkat átverekedve konstatáljuk, hogy a hideg vizű medencéről is már csak a „megtelt” tábla hiányzik.
Menjünk be mégis, szedjük ki a bordáink közül a könyököket és a lábakat, valahogy tápászkodjunk partra, vegyük fel a ruhát a vizes bikinire, és meneküljünk haza. Másnap nézzük meg a tévéhíradóban, hogy a fürdőhely medencéiben hering módjára összepréselődött emberek milyen lelkesen mondogatják: ez itt maga a paradicsom.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok