2012. február 01., 08:592012. február 01., 08:59
A helyi sajtó viszont nem igazán vetette rá magát a témára, volt olyan lap, mely meg sem írta, de ahol megjelent, ott sem tették kiemelt hírnek. Mivel egy szegény sorban élőről volt szó, valószínűleg úgy gondolták: legalább egy nyomorulttal kevesebb maradt.
Tegnapi adatok szerint eddig az országban hat ember fagyott halálra, de ez a hír is csak alulról súrolta a szatmári újságírók ingerküszöbét. Ellentétben azzal az infóval, mely szerint kutyatámadás következtében halt meg valaki Szatmáron. Most nem számított, hogy szintén a folyó töltése alatti kalyibában lakó szerencsétlenről volt szó. Erre a hírre felpörgött a fantáziájuk, és egyúttal elborult az agyuk is. Idéztek a Szamos-parti rögtönzött viskók lakóitól, akik állítólag egy kutyát láttak rohanni egy emberi kézzel a szájában, azt követve fedezték fel a holttestet. És volt olyan újság is, mely szerint a kutyák a nő összes végtagját letépték, és a beleit húzgálták. Mindegyik hozzáköltött valamit a hírhez, az viszont, hogy az okoknak utánajárjon, egyiknek sem jutott eszébe.
Például megkérdezhették volna a rendőrségi szóvivőt, hogy pontosan mi történt.
Illetve az önkormányzatot, hogy miért engedték idáig fajulni a dolgokat, ugyanis a kóbor kutyák ügyének megoldása az ő feladatuk. Vagy a sintércéget, mely egy vagyont keresett eddig, de a munkáját nem végezte. De nem, ők addig ontották a nem létező borzalmas részleteket, míg sikerült elérniük azt, hogy most a fél város az állatvédő egyesület ellen hörög. És nyugodt lélekkel engedik, hogy a honlapjaik kommentárrovatában átkozzák őket. Elfelejtve azt, hogy 3 éve azért sír az állatvédő egyesület, mert a polgármesteri hivatal folyton átveri őket, hogy a ne tudjanak dolgozni, és ne zavarják a hivatal és a sintércég közötti zsíros bizniszeket.
Nem áll szándékomban egy ember halálát bagatellizálni, de ez a hatásvadászat az ocsmányságnak a teteje. És legfőképpen akadályozzák a megoldást, mivel végső soron ahhoz járulnak hozzá, hogy a jelenlegi rendszer fennmaradjon. Bár többüknél valószínűleg ez is a cél, mert nekik is csurran-cseppen abból, amit a helyi maffia sintérkedés címszóval bezsebel.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.