2013. március 18., 07:382013. március 18., 07:38
Aztán elgondolkodtam, vajon mennyire volt őszinte, illetve egyszerű televíziós PR-fogás ez az ünnepi üdvözlet.
Hiszen ugyanennek a tévécsatornának a műsorvezetői – a meghívott bukaresti politikusokról nem is beszélve – korábban rongynak nevezték a székely zászlót. Pofátlanságról beszéltek, amikor a magyar autonómiakövetelések vagy az alkotmány első, nemzetállamiságot kimondó cikkelyének módosítása került szóba, számukra az anyaországnak a határon túli magyarok iránt viseltetett felelőssége nem más, mint újabb „bizonyíték” a pánhungarizmusra, revizionizmusra, irredentizmusra és sok más egyéb, a türelmes, befogadó románság békeszeretetét próbára tevő, ellenséges magyar izmusra.
Mégis mennyire lehet hiteles a „Boldog ünnepet, magyarok!” egy olyan televíziótól, ahol C. V. Tudor törzsvendégnek és önjelölt magyarszakértőnek számít? És vajon mennyire hihetünk a Victor Ponta március 15-i üdvözletében sorjázó ömlengésnek (tolerancia, önmérséklet, a kiegyensúlyozott és konstruktív érveket értékelő, becsületes tárgyaló partner, az európai értékek szellemében és minden állampolgár érdekei szerint alakuló román–magyar együttműködés) a balliberális kormány kisebbségpolitikája tükrében? Arról nem beszélve, hogy a román kormányfő a magyar ünnepet is arra használta ki, hogy RMDSZ-esekre, illetve nem RMDSZ-esekre ossza az erdélyi magyarokat. De hát ennek a gesztusnak a hitelessége, őszintesége legyen csak a bukaresti sajtó és a miniszterelnök baja.
Ami igazán fontos, az az, hogy az erdélyi magyarok az idei március 15-én is bebizonyították: tőlük senki sem veheti el az ünnepet. Hiszen a ’48-as forradalom, annak eszméje arra kötelez, hogy magyarnak kell maradni akkor is, amikor nehéz, amikor sokan még az ünneplés jogát is elvitatják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok