2009. december 15., 09:442009. december 15., 09:44
Az első felvonásban már izelítőt kaptunk, hogy mi történhetett volna ellenkező esetben: a Központi Választási Iroda tagjai megfeszített erőbedobással végignézték az érvénytelen szavazatokat. Naponta ötvenvalahányezerről tudtak dönteni, pedig szinte éjjel-nappal dolgoztak.
Ez pedig a legegyszerűbb szakasz volt. A máris elcsigázott és az álmukban is csak összefolyó szavazólapokat látó szavazatszámlálók most kezét-lábát csókolgathatják az alkotmánybíráknak, hogy nem kellett szembenézniük sokkal nagyobb próbatétellel is. Tudniillik, mit is mondott az elmúlt napokban a vesztes fél egyik-másik embere?
Az összes szavazólap megnézése mellett a személyi számokat vizsgálni kell, grafológiai elemzésnek kell alávetni az aláírásokat, ujjlenyomatokat kell szaglászni és összehasonlítgatni az urnákba dobott cetliken stb. stb. Ezeket csakis a választási hatóság vehette volna aprólékosan számba, a Csalást leleplezendő. A műveletsorból először a számítógépeket iktatták volna ki, mert azokat, egy korifeus szavaival élve, megfertőzte a másiknak „a miénknél sokkal jobban működő csalási rendszere”.
A grafológiai és kriminalisztikai szakemberekre rögtön visított volna valaki, hogy ők is Böszi emberei. Az átláthatóság biztosításáért így a szakik és az ultramodern rendőrségi eszközök csak statisztái lehettek volna az egyre inkább holt, mint élő választási bizottsági tagoknak, akik minden szavazólistát és minden szavazólapot egyenként illett volna megvizsgáljanak, hogy a gyanú legkisebb árnyéka se merüljön fel.
Emberfeletti hatékonyság mellett az összeszámlálók becses munkaidejéből csak átlag egy percet szánjunk minden szavazólap és egyén információinak azonosítására, elemzésére, összevetésére stb. Továbbá az újraszámlálóknak nem engedélyezünk egyetlen szabadnapot (!) sem, napi 18 órás munkaidővel számolva (a többi hat óra is nagy időpazarlás a türelmetlenül várt végeredmény miatt).
Ezzel az embertelen munkatempóval a 10,62 millió szavazó és cetli ellenőrzött, szakszerű feldolgozása után „mindössze” 9800 nap múlva megtudhattuk volna a bombabiztos végeredményt.
Mi pedig lemaradtunk arról a halhatatlan 2037-es jelenetről, amelyben a két nyolcvanéves aggastyán közül az egyik végre patyolattiszta eredménnyel beleülhetett volna a totálkáoszos, csődbement ország elnöki székébe. Szerencsére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok