2009. szeptember 04., 12:142009. szeptember 04., 12:14
A két koalíciós alakulat egymásnak veselkedése láttán napról napra egyértelműbb, hogy ez az érdekházasság immár nem tarthat sokáig. A partnerség eszméjére valamit is adó politikai szövetségesek esetében ugyanis nem fordulhat elő olyasmi, mint a román kormányban, vagyis hogy a szociáldemokrata miniszterelnök-helyettes bejelenti: a tanügyminiszter törvénycsomagjáért vállalnak felelősséget a parlamentben, néhány órára rá pedig a kormányfő rácáfol, és az államelnök oktatásügyi stratégáinak koncepciója mellett tör lándzsát.
Vagyis a kormánypártok vezetői rituálészerűen mondanak ellent egymásnak, miközben Orwell újbeszél nyelvének mintájára végeérhetetlenül azt vágják egymás fejéhez: „én jó, ő rossz”. Ezen a Dâmboviţa menti vircsafton aztán jót derül ország-világ. Beleértve az erdélyi magyar politikai elitet is, amely mindeközben nem veszi észre (vagy nem akarja), hogy kiválóan eltanulta a bukaresti koalíció mesterséges nyelvezetét. Jelen pillanatban ott tartanak a romániai magyar civil és politikai szervezetek vezetői, hogy nem egymás között, személyesen, hanem nyílt levelek útján „beszélik meg” a közösség problémáit.
Az erdélyi magyarság érdekeinek képviseletére hivatott politikusok oda jutottak, hogy közleményekben, felhívásokban üzengetnek egymásnak. Ilyen körülmények közepette csoda, hogy még a közösség „szent tehene”, az autonómiatörekvés ügyében sem képesek egységbe kovácsolódni? A hét végére két helyszínre, két időpontra meghirdetett nagygyűlések hallatán mindenki a fejét fogja a széthúzás láttán, és ha nem jobbra érdemesebb ügyről lenne szó, nagyot szórakoznánk rajta, hogy az értelmetlen versengés miatt mára már két védjegy hirdeti a székelyföldi termékeket is. Nagyon eljött az ideje, hogy valaki figyelmeztesse az erdélyi magyar politikai elitet: próbáljon szót érteni egymással, a jelenlegi bábeli zűrzavarban ugyanis nemhogy dupla, de semmilyen önrendelkezésre sincs esély. Újbeszél-féle duplapluszkudarcra viszont annál inkább.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.