2013. április 10., 20:492013. április 10., 20:49
És valóban: a pesszimizmus és demagóg kultúraféltés helyett meg kell vizsgálnunk, hogy az irodalmat – és ma, a költészet napján beszéljünk a versekről – hogyan lehet úgy terjeszteni, hogy a közönséget visszaszerezzék az alkotók.
Kétségtelen, hogy a költői szakmának egyre inkább szerves részévé válik a szereplés, a közönség előtti felolvasás, a produkció. Jóllehet kérdéses, hogy milyen mértékben elfogadható a művészet szempontjából a „show”, és mikor válik ízléstelenné, önmutogatássá, az viszont bizonyos, hogy az elefántcsonttoronyból nem lehet megszólítani nagy közönséget. Folyik a vita a slam poetry kapcsán is: a konzervatív álláspont az, hogy ez a műfaj nem művészet, sőt egyenesen a líra megbecstelenítése. Király László az említett interjúban azt is mondta, hogy szívesen olvassa a fiatal költők verseit, mert tőlük várja az újítást. És úgy tűnik az újítás most a slam poetry – lehet ugyan fanyalogni, de elvitatni a műfaj létjogosultságát, tagadni, hogy ez is egyfajta művészet, aligha. Hiszen míg egy átlagos költői est jó esetben 20-30, addig egy slam poetry est több száz érdeklődőt mozgat meg – ez kiderült az első erdélyi slam poetry bajnokság kolozsvári fordulóján. Távolról sem azt mondjuk, hogy minden költő nyergeljen át a slamre, csak azt, hogy a divatos új műfaj talán visszacsalogathatja a költészet elpártolt közönségét, ilyen értelemben tehát nem megbecsteleníti, hanem szolgálja a lírát. Mert az embereknek hiányzik a vers. Ez ma, a költészet napi rendezvényeken, felolvasásokon is látszani fog, akárcsak a korábbi években. Hogy hol van a Gutenberg-galaxis határa, mikor veszi át az e-könyv és az internet végleg a nyomtatott szöveg szerepét, nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy a vers, a jó irodalom túlél, megújul, és akár nyomtatott, akár elektronikus formában vagy élő szóban, de eljut a közönséghez.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.