2012. március 26., 08:152012. március 26., 08:15
Magyarán: ígért toronyórát lánccal, románul: tengervizet sóstul. S ezzel helyben is vagyunk, mivel nem először állítunk – nem szembe, hanem egymás mellé! – ugyanolyan alapértelmű, de másként megfogalmazott szólást, hangsúlyozva ezúttal is, hogy egyik sem jobb a másiknál (vagy épp a Deákné vásznánál?!), csak a kiemelt árnyalatok különböznek. Egy toronyóra elkészítése ugyanis kimondottan időigényes, nagy szakmai tudást feltételez, s a láncot sem lehet csak úgy, átabotában összedobni, komoly ötvösrutin szükségeltetik hozzá.
Egyszóval: aki ilyesmit ígér, arról tudni illik, hogy se időt, se szaktudást nem kímél azért, hogy valaki(ke)t boldoggá tehessen. Ha csak szóban, akkor is. A tengervíz sótartalmáért viszont az égvilágon semmit nem kell tenni. Azt elvégezte a természet, aki pedig másvalaki(k)nek akar belőle felkínálni, legföljebb bele kell merítenie egy jókora kancsót, s máris tálalhatja. Egy olyan marcona tengeri medvének pedig, amilyennek az utóbbi időben egyre gyakrabban címkézi magát az államelnök, igazán semmiség egy kis tengervizet kimernie. Hozzá se kellene tennem, hogy sóval egyetemben, mivel ez egyszerű túlbeszélés volna. A néhai matróz tehát olyasmiket ígér, ami egyrészt magától értetődik, másrészt, amiért neki a kisujját sem kell megmozgatnia.
De mint mindenben, ez esetben is a részletek bújtatják el az ördög farkincáját. Mert ha olyan nyilvánvalóan kiküszöbölendő, akkor miért is kellett két éven át fizetésnyirbálással megnyomorítani családok ezreit?! Illetve ha az elnöknek a „visszaduzzasztáshoz” legföljebb annyi köze van, mint a tengervizet sóval együtt tálalni, akkor miért a nagy gar és a kakaskodó melldöngetés?! Mert ilyen a természetrajza?! Hát sajnos ilyen. Na de én sem most másztam le a falvédőről, úgyhogy ezúton kérem az elnök környezetében lévő magyarul tudók valamelyikét, tanácsolja: finomítson egy kissé az ígérgetési módszerein, s hogy valamelyest is komolyan vehessük, próbáljon meg legalább egy lánc nélküli toronyórát ígérni. S ha nagyon ragaszkodik a tengervízhez, akkor – egye fene, én nem bánom! – ígérjen egy szép nagy toronyórát – sóval!
Hátha lesz olyan, aki ezt is elhiszi.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.