2012. március 26., 08:152012. március 26., 08:15
Magyarán: ígért toronyórát lánccal, románul: tengervizet sóstul. S ezzel helyben is vagyunk, mivel nem először állítunk – nem szembe, hanem egymás mellé! – ugyanolyan alapértelmű, de másként megfogalmazott szólást, hangsúlyozva ezúttal is, hogy egyik sem jobb a másiknál (vagy épp a Deákné vásznánál?!), csak a kiemelt árnyalatok különböznek. Egy toronyóra elkészítése ugyanis kimondottan időigényes, nagy szakmai tudást feltételez, s a láncot sem lehet csak úgy, átabotában összedobni, komoly ötvösrutin szükségeltetik hozzá.
Egyszóval: aki ilyesmit ígér, arról tudni illik, hogy se időt, se szaktudást nem kímél azért, hogy valaki(ke)t boldoggá tehessen. Ha csak szóban, akkor is. A tengervíz sótartalmáért viszont az égvilágon semmit nem kell tenni. Azt elvégezte a természet, aki pedig másvalaki(k)nek akar belőle felkínálni, legföljebb bele kell merítenie egy jókora kancsót, s máris tálalhatja. Egy olyan marcona tengeri medvének pedig, amilyennek az utóbbi időben egyre gyakrabban címkézi magát az államelnök, igazán semmiség egy kis tengervizet kimernie. Hozzá se kellene tennem, hogy sóval egyetemben, mivel ez egyszerű túlbeszélés volna. A néhai matróz tehát olyasmiket ígér, ami egyrészt magától értetődik, másrészt, amiért neki a kisujját sem kell megmozgatnia.
De mint mindenben, ez esetben is a részletek bújtatják el az ördög farkincáját. Mert ha olyan nyilvánvalóan kiküszöbölendő, akkor miért is kellett két éven át fizetésnyirbálással megnyomorítani családok ezreit?! Illetve ha az elnöknek a „visszaduzzasztáshoz” legföljebb annyi köze van, mint a tengervizet sóval együtt tálalni, akkor miért a nagy gar és a kakaskodó melldöngetés?! Mert ilyen a természetrajza?! Hát sajnos ilyen. Na de én sem most másztam le a falvédőről, úgyhogy ezúton kérem az elnök környezetében lévő magyarul tudók valamelyikét, tanácsolja: finomítson egy kissé az ígérgetési módszerein, s hogy valamelyest is komolyan vehessük, próbáljon meg legalább egy lánc nélküli toronyórát ígérni. S ha nagyon ragaszkodik a tengervízhez, akkor – egye fene, én nem bánom! – ígérjen egy szép nagy toronyórát – sóval!
Hátha lesz olyan, aki ezt is elhiszi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok