2009. június 26., 11:482009. június 26., 11:48
A helyzet ismerői tisztában vannak vele, hogy a tömbmagyar vidéken aránytalanul nagy számban állomásozó, és folyamatosan duzzasztott román alakulatokat gyakran a megszállás, a román honfoglalás szimbólumának tekintik az érintettek. A román védelmi erő jelenléte nemhogy bizalmat nem gerjeszt, hanem éppen ellenkezőleg: veszélyérzetet kelt. Az államfő gesztusa pedig a legkevésbé sem segíti elő a veszélyérzet eloszlatását, sőt.
A lépés vélhetően az átalakulóban lévő elnöki kampánystratégia része. Az európai parlamenti választáson – az alacsony részvétel ellenére is – nagyjából körvonalazódtak az erőviszonyok. A magyar választók megosztására tett kísérlet bebukott, az RMDSZ–EMNT közös lista sikeres volt – a magyarok annak ellenére megőrizték képviseletüket, hogy Romániának kevesebb képviselői hely jutott, mint két éve –, ráadásul a Băsescu által összeboronált koalíció tisztogatási akciója, amelynek során eltávolították hivatalukból a magyar intézményvezetőket, szintén nem kedvez az államfő megítélésének.
Mint ahogy az sem, hogy az általa nagy garral a Székelyföldre trombitált miniszterek fejlesztési ígéreteiből sem valósult meg szinte semmi. Ennek nyomán felmérte: a magyar közösség szavazataira immár nem igazán számíthat az őszi államfőválasztáson, így nem kell tekintettel lenni az érzékenységére. Értékes szavazóbázist jelenthet viszont számára a szélsőségesen nacionalista közeg, amelynek voksai az EP-választáson közel kilenc százalékot tettek ki.
A csapatzászló csíkszeredai átadásával nekik kíván gesztust tenni – persze eddig sem állt tőle távol, hogy néha a szélsőjobbra is kikacsintson – , amellyel azt jelzi: a román államhatalom szilárdan megvetette a lábát a Székelyföldön, és képes fenntartani a rendet. A helyszín szimbolikus, hiszen ha például az általa az autonómialehetőségek nonpluszultrájának tartott Caracalban adná át a zászlót, arra sem a román, sem a magyar közönség nem kapná fel a fejét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok