2010. szeptember 08., 12:002010. szeptember 08., 12:00
Azta, hát valószínűleg tényleg sugározhat belőlem az ambíció és az intelligencia. Néhány hónappal korábban egy vidéki rendezvényen két percet beszélgettem valakikkel, akiknek meghagytam a telefonszámomat is, értesítenének, ha a kisvárosban az újság számára érdekes történik. Kisugárzásom azonban olyan lehengerlő volt, hogy amikor egy közeli családi barát (ez nem túlzás, hiszen ezt is a sima hangú mondta a telefonba!) arra kérte őket, segítsenek egy feltörekvő és hatalmas anyagi sikerekkel kecsegtető nemzetközi (!) cég számára talpraesett, okos képviselőt keresni (hűha, ez aztán komolyan hangzik!), rögtön én jutottam eszükbe, és sürgősen meg is adták a telefonszámomat a sima hangúnak, nehogy egy másik nemzetközi vállalkozás előbb lecsapjon rám, mint a legnagyobb kincsre, amit a hozzá hasonlók magukénak tudhatnak.
Hm, hát ha jobban meggondolom, érthető is. Gyakran vagyok ilyen hatással az emberekre. Hogy milyen cégről van szó, már meg sem kérdeztem. Kit érdekel? Aki látatlanban is ilyen magas véleménnyel van rólam, annak én ingyen adom a bizalmat. Főképp, hogy kiderült: akár másodállásban is végezhetem ezt a komoly munkakört. Bizony-bizony, még az újságírás mellett is belefér, tökéletesen! Hogy amúgy sincs semmi szabad időm a munkám mellett?
Ugyan, kérem, az nem probléma. Ez a képviselődolog ugyanis épp nekem való, ha szabad időre van szükségem, de akkor is, ha pénzre. Egyszóval a világ legjobb munkája, a világ legalkalmasabb emberének, természetesen. Távolról derengett fel: mintha már hízelgett volna nekem így valaki. Talán nem is egyszer. Talán közeli, családi barát is. Bár egy vadidegen telefonszámát biztosan nem adtam meg senkinek, aki épp akkor, épp engem akart, vagy ha nem, hát egy másik tökéletes, ambiciózus és intelligens embert, az biztos, hogy többször is utasítottam már vissza a visszautasíthatatlant. És fogom is, akárhányszor csak kiderülnek rólam ezek a lélekemelő és tagadhatatlan igazságok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok