2010. szeptember 08., 12:002010. szeptember 08., 12:00
Azta, hát valószínűleg tényleg sugározhat belőlem az ambíció és az intelligencia. Néhány hónappal korábban egy vidéki rendezvényen két percet beszélgettem valakikkel, akiknek meghagytam a telefonszámomat is, értesítenének, ha a kisvárosban az újság számára érdekes történik. Kisugárzásom azonban olyan lehengerlő volt, hogy amikor egy közeli családi barát (ez nem túlzás, hiszen ezt is a sima hangú mondta a telefonba!) arra kérte őket, segítsenek egy feltörekvő és hatalmas anyagi sikerekkel kecsegtető nemzetközi (!) cég számára talpraesett, okos képviselőt keresni (hűha, ez aztán komolyan hangzik!), rögtön én jutottam eszükbe, és sürgősen meg is adták a telefonszámomat a sima hangúnak, nehogy egy másik nemzetközi vállalkozás előbb lecsapjon rám, mint a legnagyobb kincsre, amit a hozzá hasonlók magukénak tudhatnak.
Hm, hát ha jobban meggondolom, érthető is. Gyakran vagyok ilyen hatással az emberekre. Hogy milyen cégről van szó, már meg sem kérdeztem. Kit érdekel? Aki látatlanban is ilyen magas véleménnyel van rólam, annak én ingyen adom a bizalmat. Főképp, hogy kiderült: akár másodállásban is végezhetem ezt a komoly munkakört. Bizony-bizony, még az újságírás mellett is belefér, tökéletesen! Hogy amúgy sincs semmi szabad időm a munkám mellett?
Ugyan, kérem, az nem probléma. Ez a képviselődolog ugyanis épp nekem való, ha szabad időre van szükségem, de akkor is, ha pénzre. Egyszóval a világ legjobb munkája, a világ legalkalmasabb emberének, természetesen. Távolról derengett fel: mintha már hízelgett volna nekem így valaki. Talán nem is egyszer. Talán közeli, családi barát is. Bár egy vadidegen telefonszámát biztosan nem adtam meg senkinek, aki épp akkor, épp engem akart, vagy ha nem, hát egy másik tökéletes, ambiciózus és intelligens embert, az biztos, hogy többször is utasítottam már vissza a visszautasíthatatlant. És fogom is, akárhányszor csak kiderülnek rólam ezek a lélekemelő és tagadhatatlan igazságok.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.