2012. január 19., 09:392012. január 19., 09:39
Először is következzenek hát a józan ész sugallta, kipróbált és bevált túlélőtippek azok számára, akik még hisznek abban, hogy boldogulni lehet becsületes munkával – nem föltétlenül tájainkon, hanem akárhol.
A legfontosabb, hogy egy ilyen felelős ember nincs röghöz kötve. Elsősorban törekszik arra, hogy a jövedelmei – nem véletlen a többes szám, hiszen több helyen is dolgozik – olyan tevékenységekből (is) származzanak, amelyek nem helyhez kötöttek, tehát bárhonnan végezhetők.
(A világháló csodálatos együttműködési lehetőségeket rejt ilyen téren.) Nem költekezik nyakra-főre, hanem úgy intézi az életét, hogy a bevételei mindig meghaladják a kiadásait (egyáltalán nem könnyű lemondani dolgokról, tudom). Kettő: az illető megtakarításait, illetve a vagyontárgyait többféle módon és több helyen (esetleg több országban) tartja. Így nincs kitéve annak, hogy ha valahol szorul a hurok, akkor mindent elveszíthet. Továbbá a tudás az ő legnagyobb „fegyvere”: a saját tevékenységi területén – nemegyszer autodidakta módon – fejleszti önmagát egész életében. Nyitott arra, hogy új szakmát tanuljon, netalán ért valami közönséges mesterséghez is, az asztalosságtól a szabóságig (ki tudja, mikor fog jól).
Folyékonyan kommunikál 2-3 nyelven, és ha X ország nyelvét kell megtanulja, mert épp ott adódik munkalehetőség, azonnal nekilát, és nem fél az ismeretlenbe utazni. Végül (és ez már tényleg a személyes függetlenség): igyekszik még egy állampolgárságot szerezni (nyilván egyáltalán nem mindegy, milyet) a biztonság mindenekelőtt alapon.
A tüntetők ezzel szemben a szokásos módszert alkalmazzák: számon kérik valós és vélt jogaikat a kisebb-nagyobb hatalmú állami hatóságokon, az Unión, a gazdagokon stb. Hogy miért várják el elég sokan, hogy nem ők, hanem másvalaki vagy másvalami javítson a helyzetükön? (Ezen a rejtélyen már évek óta töröm a fejem, sikertelenül.) De ez most mellékes, az igazi kérdés az, mit tesz a jelenleg apatikus tömeg? Ha forradalmat akar csinálni, hát tegye. Ez esetben az utolsó túlélőtippem az, hogy szerezzünk be magunknak egy kis magánhadsereget, vagy ha erre nincs keret, hát akkor, szégyen ide, szégyen oda, fuss(unk) innen, míg le nem zárják a határokat (ahogy kérték egyes tüntetők Bukarestben).
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.