2013. április 12., 08:432013. április 12., 08:43
Úgyhogy ha a magyar történelemből ismerünk már darabontkormányt, a közelmúltban pedig a „bankárkormány” kifejezés is bekerült a köztudatba, akkor elmondhatjuk, hogy Romániának tévékormánya van.
Mindez jórészt annak a sajátos helyzetnek tudható be, hogy az országban annyi hírcsatorna működik, hogy előfordulhat: akad olyan harmadik világbeli ország, amelyben televíziós készülékből sincs annyi. Az ok egyszerű: az emberek elenyésző hányada olvas minőségi politikai lapokat, televíziója viszont mindenkinek van. Ezért aztán minden olyan mágnás, aki politikai befolyásra is pályázik, gründol magának egy hírtelevíziót, ahol saját magát, valamint az uszályába szegődött politikusokat futtathatja. Ennek nyomán nincs olyan kormánypárti vagy ellenzéki illetékes, aki ne lenne hajlandó azonnal reagálni, ha az orra alá dugnak egy mikrofont. A miniszterelnök a parlamentből a kormánypalota felé távozóban, a kormánypalota elé megérkezve, a kormányülésnek otthont adó terem előtt, majd a kormányülés után is élőben nyilatkozik. Ezt követően este immár menetrendszerűen jelenik meg valamely kormánypárti hírcsatorna stúdiójában, hogy elmagyarázza, amit a nap során korábbi televíziós nyilatkozataiban mondott. Félő, hogy a hírverseny előbb-utóbb odáig fajul, hogy esténként már arról is élő közvetítést láthatunk, ahogy a kormányfő otthonában vacsorázik, tévézik, fogat mos, sőt ha néhány százaléknyi többletszavazat kihozható belőle, egy felnőttcsatornával arról is szerződést kötnek, hogy a feleségével lebonyolított pásztorórákat is élőben adják. Persze szigorúan éjfél után. Aztán lassan összemosódik a valóság és a fikció, a kormánytagok és a tévéhősök, és előbb utóbb-már nem is tudjuk biztosan megkülönböztetni egymástól a műsorokat: Ponta nyomoz a gazfickók után Dr. Csonttal, miközben kiderül, hogy az országot nagy Szulejmán irányítja a Gengszterkorzó főhőseivel közösen. És így igazából már kormányozni sem kell – idő sem nagyon marad rá – az emberek mégis azt látják, hogy a politikusok folyamatosan aktívak. Mit is mondjunk: ügyes.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok