2013. január 21., 21:332013. január 21., 21:33
A terroristák elfoglalhattak egy földgáz-kitermelő telepet, és annak ellenére is sikerrel jártak, hogy az algériai hatóságok végül négynapos küzdelem után véget vetettek a túszdrámának. Hiszen a túszok egy része is életét vesztette – ez alkalmas lehet a többi nyugati elriasztására a térségből –, ráadásul a célpontot is úgy választották meg, hogy mind az iszlamisták szemében szintén ellenségnek számító algériai kormányon, mind a Nyugaton a legnagyobbat üssék: egy energiahordozó-kitermelőt támadtak meg, ami előbbi számára a biztos bevételi forrást, a Nyugat számára pedig a mindennapi élet működéséhez nélkülözhetetlen üzemanyagot jelenti.
Mindezt ugyanakkor jórészt épp a Nyugat tette lehetővé számukra. Eddig ugyanis képtelen volt hatékonyan küzdeni a fundamentalista terrorizmus ellen, sőt: a Nyugat beavatkozásai miatt éppen hogy nőtt a terrorfenyegetés. Az afganisztáni, az iraki és a líbiai hadjárat nyomán nem hogy nem jöttek létre a nyugati értékeket valló, az egész országban biztos támogatást élvező kormányok, de a központi vezetés bukása után egyenesen káosz lett úrrá, az eddig lappangó ellentétek felszínre törtek, a bizonytalan viszonyok pedig az iszlamista mozgalmak működéséhez is kitűnő táptalajt biztosítanak – tetézve azzal, hogy az anarchiába süllyedő térségben immár az eddigiekhez képest is sokkal könnyebbé vált akár nehézfegyverekhez is hozzájutni. Ebben a helyzetben a Nyugat – azaz az Egyesült Államok és európai szövetségesei – térfelén pattog a labda. Amíg ugyanis a nyugati világ, az ipar és a kereskedelem működéséhez elengedhetetlen a kőolaj és a földgáz, és ameddig ezek zöme az iszlám kultúrájú Közel-Keleten található, addig a Nyugat mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy befolyást gyakoroljon erre a térségre. Ami viszont csak tovább tüzeli a fundamentalisták Nyugat-ellenes érzelmeit.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.