2011. szeptember 21., 09:422011. szeptember 21., 09:42
hogy bárhova sújthat, például rám vagy a szomszédos ágyban kistányérnyi kékszemekkel bámuló Rudira, de Rudi intett a szemével, hogy őt ne féltsem, jól elvan, csak kíváncsi, hogy mi lesz, boldogulok-e, de most már hamarosan eldől minden, és tényleg akkor előttem döndült a fejsze csorba éle, szikrázott a tűpöttyös betonpadló, a folyóson az alkoholisták megkönnyebbülten sóhajtottak, én átvettem a fejszét, nem tudtam, hogyan kell tartani, egy vagy két kézzel, marokra vagy csak lazán, de léptem azért hátra, úgy mint álmomban, amikor úgy teszek, mintha nem sietnék, pedig dehogynem, tulajdonképpen lélekszakadva rohanok, hogy elzárjam a fejszét, hiszen még a műanyag villa is veszélyes lehet, majd tűt döfök a fejszés karjába, nem ellenkezik, mintha ez lett volna a megegyezés, ő lecsap, én szúrok, félelmetesen mélyen alszik néhány órát, de délután már a folyóson hatvanhatozik a röhögő alkoholistákkal, és harsányan ugratják Rudit, aki gyermekien ártatlan és éppen ezért sebezhetetlen.
Aztán fontos személyiség érkezik, a katonaorvos Craiováról idelátogató unokahúgán fékezhetetlenül kitört a paranoia, hiszen egy szót sem ért abból, amit a többség mond, hirtelen egy város méretű összeesküvésbe csöppent, mindenki az elveszejtésére tör, egyetlen túlélő technika jut eszébe, lapul, megadóan tűri a sok idegen fehér köpenyest, a sürgést-forgást, majd a félrenézést kihasználva menekül, fel a vészesen hajladozó nyírfára, majd a csúcs felé menet közben szerzett ággal veszettül püföli az érte mászó tűzoltó sokat megért sisakját, s a buszjegynyi udvaron nem tudják kifeszíteni a ponyvát.
És senki nem marad szívesen, folyton veszekszünk, hogy mennének, én meg alkudozom, hogy még csak egy kicsit, amíg jön a főorvos úr, másként nem lehet, ez a szabály, és érzem, hogy a szolgalelkű porkolábot látják bennem, aki nem és nem érti, hogy nem itt a helyük, talán csak a táppénzcsalók, ők meghúzzák magukat, de közben irtózva néznek mindenkire, mert ők csak muszájból vannak itt, míg a többiek dühöngő őrültek, hiába mondják politikailag korrektül, hogy mentális zavarral élnek, valójában diszimulálnak, mindenki játssza a normálist. Nem, nem akarom ijesztgetni, csak adja már ide azt a csomag cigarettát...
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.