2009. május 22., 11:382009. május 22., 11:38
Hogy előbbit csak az utóbbi megvalósulása által látja elképzelhetőnek, annak ékes bizonyítéka, hogy hajlandó volt a Székelyföldtől a Partiumig utazva azon lista megszavazására buzdítani, amely tulajdonképpen az RMDSZ választási logója alatt fut majd. Azon RMDSZ logója alatt, amellyel az elmúlt hét-nyolc évben mindennek nevezhető volt a Fidesz viszonya, csak felhőtlennek nem, és amelynek ellenlábasait hosszú ideig elsődleges erdélyi partnereinek tekintette a legnagyobb magyar ellenzéki párt. Köztudott: Orbán korábban a Magyar Polgári Párt jelöltjei mellett kampányolt. A mostani pálfordulás azonban korántsem csak annak tudható be, hogy az MPP úgy döntött: a tavalyi parlamenti választásokhoz hasonlóan ezúttal sem méretteti meg magát, így Orbán jobb opció híján korteskedett az RMDSZ–EMNT-lista mellett. Az elmúlt napokban azon folyamat betetőzésének lehettünk szemtanúi, amelynek során a Fidesz és Tőkés László lassan kihátrált az MPP-t saját tulajdonának tekintő Szász Jenő kudarcai és hibás döntései miatt tetszhalottá vált polgári párt mögül, mivel belátták: jelen pillanatban csakis a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges szavazóbázisát megtartott RMDSZ-hez közeledve lehet reális esély arra, hogy legalább megőrizzék a romániai magyar mandátumok számát az EP-ben. Az, hogy Szász ismét úgy döntött: az MPP-t távol tartja a választástól, továbbra is lehetetlenné téve azt, hogy a párt betöltse azt a funkciót, amelyet egy politikai érdekképviseletnek be kell töltenie, már csak hab a tortán. Az RMDSZ–EMNT-lista támogatottsága – legalábbis a közvélemény-kutatások eredménye alapján – azt jelzi, a lista összeállítói jól döntöttek, hiszen a voksok mintegy kilenc százalékára számíthatnak. Így az apátiát és a körön önmagát kívül rekesztő MPP-vezetés frusztrációból fakadó ellenkampányát legyőzve sikerülhet a képviselet megtartása – ami persze nem öncél. Viszont mindenképpen jó alapot jelenthet arra, hogy erős és egységes összmagyar képviselet működjön Brüsszelben, hiszen bőven van, amit rendbe hozni. Határon innen és túl egyaránt.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.