Szűk három héttel az iskolakezdés előtt több fronton is fejetlenség, zűrzavar jellemzi az intézkedéseket, sőt olyan terület is akad, ahol az intézkedések hiánya, vagyis a tátongó üresség észlelhető. Csak az elmúlt időszakban számos olyan hír látott napvilágot, amely ékesen bizonyítja: a jelenlegi szaktárca (akárcsak számos korábbi minisztériumi csapat) felkészületlen, és éppolyan váratlanul éri az új tanév beköszönte, mint minden áldott évben a románokat a tél.

Vegyünk sorra néhányat. Nem fogják megkapni határidőre a tanév elején a módosított tanterv szerint készült új tankönyveket az ötödikesek, a miniszter látnoki bejelentése szerint két hónapos csúszásra kell számítani, ez idő alatt „tartalékmegoldást” léptetnek életbe. Annak pedig nyilván kaotikus eredménye lesz, hogy tankönyv helyett úgynevezett útmutatót kapnak a diákok és tanárok, amely alapján – legalábbis a miniszteri optimizmus fényében – „normális” körülmények között tudják megtartani a tanórákat. Emlékezhetünk, hogy ez sem előzmény nélküli, hiszen a korábbi években az elemistákkal többször megtörtént már, hogy hónapokkal a tanévkezdés után kapták kézhez a kiadványokat, sőt csak a második félévre érkeztek meg a könyvek.

Közben jelképes időpontban, szeptember 11-én, az iskolakezdés napján kerül közvitára a tankönyvtörvény tervezete, a tárcavezető szerint pedig egyelőre semmi nincs „kőbe vésve” a jogszabállyal kapcsolatban. Aztán ott van az a „részletkérdés” is, hogy jócskán megnehezíti a pedagógusok munkáját a minisztériumi rendelet, amely szerint alig egy hónappal a tanévkezdés előtt megvonták az összes oktatási segédanyag engedélyét. A feladatgyűjteményeket, szöveggyűjteményeket a pedagógusok a sok esetben elavult tankönyvek kiegészítéseként használhatják, erre azonban csak akkor van lehetőségük, ha a minisztérium (ismét) engedélyezi.

Mindeközben tizenhárom megye főtanfelügyelőjét bocsájtja el a szaktárcavezető, rengeteg iskolának nincsen tűzvédelmi engedélye, és folytathatnánk. Viszont egy kaotikus rendelkezés, mint száz, a forgatókönyv változatlan, az egymást követő miniszterek pedig állandóan elődjeikre kenik, hogy állandó jellegű rendezetlenség uralkodik a tanügyben. Kezüket széttárva sajnálkoznak, mondván: mi igazán mindent megtennénk, hogy végre rend legyen, dehát lehetetlen, mert az előző kormány annyira elrontott mindent, hogy képtelenség helyrehozni.

És ez így megy tanévről tanévre, évkezdettől évzárásig. Mintha valakik kitartóan és eredményesen fohászkodnának a Káosz istenéhez, óvjon mindenható kezével a rendtől, sose hagyjon el minket.