2013. március 28., 08:212013. március 28., 08:21
Dario Fo szerint azonban a hatalmon levők ma már nem akarják ellenőrizni és korlátozni azokat, akik iróniával és maró gúnnyal fejezik ki magukat, mivel a színészeknek se terük, se publikumuk nincs, akihez szólhatnának. Így arra a következtetésre jut, hogy a válság megoldására az az egyetlen remény, hogy ismét üldözni kezdik a színjátszást, mert a tiltásokból a művész erényt farag. Érdekes dolog ez, főleg a kommunista cenzúrára még ma is élénken emlékező Kelet-Európában merül fel újra és újra a kérdés, hogy ellehetetlenítik vagy éppen segítik-e a művészi alkotást a hatalom tiltásai.
A művészettörténészek ma már egyetértenek abban, hogy nem lehetetleníti el, sőt a cenzorok vigyázó szeme elől a sorok közé rejtett üzenetek által a kommunizmus remekművek megszületését „segítette elő”. Ezek a remekművek azonban a maguk korában azért lehettek olyan nagy hatásúak, azért válhattak meghatározóvá, mert az emberek egy kis szabadság vagy legalább a szabadság ígérete után kutatva odafigyeltek rájuk, elolvasták a könyveket, megnézték a képeket, szobrokat és előadásokat.
A szabadsággal nem könnyű élni – halljuk gyakran a filozófiai megállapítást –, hiszen ha mindent szabad, akkor semmi sem érdekes. Így a nagy szabadságban sokszor éppen az marad ki az életünkből, ami értelmet adhatna neki: a művészet. Ezért maradnak közönség nélkül a színházak, és ezért fontos a színházi világnap üzenete: éljünk jobban a szabadságunk adta lehetőségekkel. Ne kelljen egy újabb Carlo Borromeo bíboros vagy egy Ceauşescu elvtárs, aki tiltásokkal tanít meg erre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok