2013. március 28., 08:212013. március 28., 08:21
Dario Fo szerint azonban a hatalmon levők ma már nem akarják ellenőrizni és korlátozni azokat, akik iróniával és maró gúnnyal fejezik ki magukat, mivel a színészeknek se terük, se publikumuk nincs, akihez szólhatnának. Így arra a következtetésre jut, hogy a válság megoldására az az egyetlen remény, hogy ismét üldözni kezdik a színjátszást, mert a tiltásokból a művész erényt farag. Érdekes dolog ez, főleg a kommunista cenzúrára még ma is élénken emlékező Kelet-Európában merül fel újra és újra a kérdés, hogy ellehetetlenítik vagy éppen segítik-e a művészi alkotást a hatalom tiltásai.
A művészettörténészek ma már egyetértenek abban, hogy nem lehetetleníti el, sőt a cenzorok vigyázó szeme elől a sorok közé rejtett üzenetek által a kommunizmus remekművek megszületését „segítette elő”. Ezek a remekművek azonban a maguk korában azért lehettek olyan nagy hatásúak, azért válhattak meghatározóvá, mert az emberek egy kis szabadság vagy legalább a szabadság ígérete után kutatva odafigyeltek rájuk, elolvasták a könyveket, megnézték a képeket, szobrokat és előadásokat.
A szabadsággal nem könnyű élni – halljuk gyakran a filozófiai megállapítást –, hiszen ha mindent szabad, akkor semmi sem érdekes. Így a nagy szabadságban sokszor éppen az marad ki az életünkből, ami értelmet adhatna neki: a művészet. Ezért maradnak közönség nélkül a színházak, és ezért fontos a színházi világnap üzenete: éljünk jobban a szabadságunk adta lehetőségekkel. Ne kelljen egy újabb Carlo Borromeo bíboros vagy egy Ceauşescu elvtárs, aki tiltásokkal tanít meg erre.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.