Obama jött, látott és nem győzött meg senkit – tömören így foglalható össze az amerikai elnök szerdai berlini látogatásának lényege.
2013. június 19., 21:522013. június 19., 21:52
A vizit – amely Obama 2008-as elnökké választása óta az első a német fővárosban – a közelgő választások miatt természetesen jól fog az Angela Merkel vezette német kereszténydemokraták számára, arra azonban már nem bizonyult alkalmasnak, hogy megnyugtassa a közelmúltban kirobbant adatgyűjtési botrány kapcsán az európai közvéleményt.
Már csak azért sem, mert Obama látványosan védelmébe vette adminisztrációja titkos programját, ráadásul a jól bejáratott washingtoni érvelésre, a terrorizmus elleni globális küzdelemre hivatkozva. Amelynek jelentőségét, szükségszerűségét 2001. szeptember 11-e óta senki nem kérdőjelezi meg, azzal azonban sokan vitatkoznak, hogy lehet-e minden áron folytatni ezt a valós és vélt ellenségekkel szembeni harcot. Azaz szabad-e feláldozni az alapvető – például a levelezéshez vagy a magánélet sérthetetlenségéhez fűződő – emberi jogokat a terroristákkal vívott háború oltárán? Megalapozottan tekinthető-e a világ valamennyi polgára potenciális bűnözőnek?
Amerika – amelyről sokáig és sokan azt hitték, hogy demokratikus politikai berendezkedése okán önmagában garanciát jelent a szabadságjogok szavatolására – szerint igen. A demokrácia őshazájának tartott Egyesült Államok – elemzők szerint nagyhatalomból birodalommá átlényegülve – sajátjain kívül Európa polgárainak milliói után is kémkedik, durván belegázolva a privát szférába. Talán nem véletlen, hogy a kémprogram leleplezése óta Obama népszerűsége nagyot zuhant a tengeren túl, az amerikaiak 43 százaléka pedig úgy véli, Washington túl messzire ment a polgári szabadságjogok korlátozásában a terrorizmus elleni harcban. Márpedig bennünket, kelet-európai polgárokat igencsak érzékenyen érint mindez, hiszen két évtizeddel ezelőtt azt hittük, végképp leszámoltunk a „mindenki megfigyel mindenkit\" orwelli világával. De a jelek szerint le kell számolni ezzel az illúzióval, belenyugodva a gondolatba, hogy telefonunk, számítógépünk, világhálós jelenlétünk nyitott könyv a Nagy Testvér számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!