2010. március 23., 10:152010. március 23., 10:15
Még akkor is, ha különféle tévécsatornákon közvetített reklámok meg folyamatosan arra ösztökélnek, hogy: fogyassz, fogyassz, fogyassz! Igen ám, de meddig?! Mert bármennyire is hihetetlennek és távolinak tűnik, sajnos a Föld energiatartalékai végesek, és az elébb említett előadáson tudományos magyarázatát is hallhattuk annak, hogy egyáltalán nem vészharangkongatás – amit itt-ott hallani lehet –, hogy egyszer csak elfogy a kőolaj és a földgáz.
Ráadásul mindez megtörténhet belátható határidőn belül, úgy húsz-harminc év távlatában. Hát nem mondom, belegondoltam egy kicsit a jövőbe, és elhatároztam: követem annak a fizikusnak a példáját, aki az előadást tartotta. Ő ugyanis elmondta, nincs autója és televíziója, a takarékos égőket is csak mértékkel használja, és nem használ olyan munkálatra elektromos készüléket, amit kézi erővel is el lehet végezni. Sőt elhatároztam azt is, hogy komolyabban veszem a zöldek mindenféle felhívását. Erzsi szomszédasszonnyal a levetett holmikból varratok jó strapabíró szatyrokat és az üzletekben felkínált nejlontasakokat visszautasítom.
És eloltom a villanyt március 27-én, a Föld órájának nevezett akcióban, még akkor is, ha látom, hogy a szemközti tömbházban lakó szomszédjaim már megint nem vették komolyan a felhívást, és égetik a villanyaikat. Szóval, ilyen gondolatok foglalkoztatnak mostanában, és a magam módján már el is kezdtem a takarékoskodást. Például az összes égőimet takarékosra cseréltem, és csak akkor kapcsolom fel, ha már besötétedett, tévét csak hétvégén nézek, és azon vagyok, hogy a fölösleges elektromos készülékektől is megszabaduljak. Például a rég elromlott elektromos darálóm helyébe máris vettem egy mozsarat. Igen, egy szép aranyló sárga rézmozsarat.
A hét végén ki is próbáltam a hatékonyságát: a szomszédasszonnyal versenyben – ő az elektromos darálóval én pedig a mozsárral – borsot törtünk (de nem egymás orra alá!). És képzeljék, ugyanannyi idő alatt törtem meg a borsot némi izommunkával, mint a szomszédasszony az elektromos darálójával. Utána nem kellett pucolgatni a gépet, hanem egyszerűen kitörültem a mozsarat, és következhetett a fahéj. Ráadásul borsból is kevesebb kellett az ételbe. Van ám haszna a takarékosságnak…
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.