Balogh Levente

Balogh Levente

Tájkép Iohannis után

2025. február 14., 18:182025. február 14., 18:22

2025. február 14., 18:182025. február 14., 18:22

Nincs mit szépíteni: Klaus Iohannis lemondása semmilyen katarzist nem hozott, hiszen azzal nem sokat javított az országban tapasztalható, nem kis mértékben neki köszönhető kaotikus helyzeten.

Az egyetlen pozitívum, hogy végre nem Iohannis az elnök – ugyanakkor itt jegyeznénk meg, hogy az indokoltnál legalább öt évvel később távozott a Cotroceni-palotából.

Bár mandátuma végére teljesen megérdemelten örvendett közutálatnak, mi, magyarok már évekkel ezelőtt megismertük igazi arcát.

Akkor, amikor megtapasztalhattuk, hogy semmilyen kisebbségi szolidaritásra nem számíthatunk részéről, amikor székelyföldi látogatása során az autonómiatörekvéseket jelképező, ajándékba adott székely zászló elfogadása helyett a román zászlót kezdte lobogtatni. Majd hírhedtté vált performansza révén, amikor az autonómiastatútum hallgatólagos parlamenti elfogadását követően a magyar nyelvből gúnyt űzve (Ionapotchivanoc, PSD!) vádolta Erdély elszakításának szándékával a magyar közösséget és az akkor még politikai ellenfelének számító szociáldemokratákat.

Mindezzel nem csupán a kisebbségi szolidaritást árulta el, hanem Erdélyt is,

hiszen becsvágyból a még megmaradt közép-európai sokszínűség helyett az azt felszámolni akaró, asszimilációra, etnikai homogenizációra törekvő balkáni sovinizmus – illetve az azt képviselő, őt felkaroló és az útját egyengető mélyállami erők – oldalára állt.

Ezért aztán – kölcsönkenyér visszajár alapon – németül búcsúzunk tőle, ha már ő annó magyarul „köszöntötte” a PSD-t: Sie nie wieder sehen!

(Persze előfordulhat, hogy Iohannis minden ezzel ellentétes megnyilvánulása ellenére valójában mégis a nemzetiségeket képviselte. Így azzal, hogy tíz év alatt képtelen volt érdemi eredményt elérni, Románia nemzetközi súlyát növelni, ehelyett hosszú hallgatásaival, luxushobbijaival- és kirándulásaival, illetve közpénzből, méregdrága magángéppel megtett, kétes hasznú külföldi hivatalos útjaival lejáratta a román elnöki intézményt, illetve sikeresen leamortizálta a Nemzeti Liberális Pártot (PNL),

valójában az őshonos erdélyi közösségek bosszúját hajtotta végre az őket ellehetetleníteni, beolvasztani akaró, illetve Iohannis nemzettársai esetében sok-sok ropogós nyugatnémet márkáért lábon eladó román állammal szemben.

Ez esetben megkövetjük, bár ezen verzió valóságalapja kapcsán azért mardos némi kétely).

Távozása után ugyan a kormánykoalíció és közös jelöltje, Crin Antonescu fellélegezhetett, hiszen értékelhetetlen elnöki tevékenysége és vitatható indokokkal meghosszabbított mandátuma már nem vetül rájuk árnyékként, de

a kegyelmi állapot nem tart sokáig, és nincs sok ünnepelni való.

Az elmúlt hetek, hónapok történései és Iohannis lépései – jobban mondva teljes passzivitása és hallgatása – ugyanis csak az elégedetlenséget növelték az érvénytelenített elnökválasztás, illetve az eredmény megsemmisítését indokló magyarázat elmaradása miatt frusztrált tömegekben, és a szélsőjobboldali ellenzéknek kedveztek.

Ráadásul megkésett lemondásával éppen ennek a szélsőjobboldali ellenzéknek nyújtott sikerélményt, hiszen – egyáltalán nem alaptalanul – azt sugallja, hogy nem a józan belátás miatt, hanem a menesztésére vonatkozó, még a jelenleginél is dicstelenebb vég kilátásával fenyegető indítvány miatt távozott hivatalából.

Sőt kampányeszközt adott a szélsőjobb kezébe, amit az máris kihasznál. Ráadásul megfutamodásként értelmezhető lemondása a szélsőjobbos szimpatizánsok morálját is javítja, és növeli a szélsőséges jelölt esélyeit az új elnökválasztáson.

(Persze ne feledkezzünk meg az USR-ről sem, hiszen a magát jobbközépnek nevező balliberális alakulat számos honatyája csatlakozott a POT Iohannis menesztését célzó kezdeményezéséhez, vagyis a Cîțu-kormány megbuktatása után ismét összebútorozott a szélsőjobbal, amit minden bizonnyal dübörgő tapssal és csattanós hátba veregetésekkel fogadtak EP-frakciójukban, a Macron-féle liberális Renew Europe-ban).

Arról nem is beszélve, hogy hivatali idejének kiterjesztése kapcsán alkotmányossági szempontok is felmerülhetnek, bármit is mondott decemberben az alkotmánybíróság. Hiszen

ha úgy értelmezzük, hogy lemondásával közvetve ő maga is elismerte, hogy mandátumának meghosszabbítása vitatható volt, akkor az általa kinevezett kormány legitimitása is megkérdőjelezhető.

Iohannis távozásának egyetlen pozitív hozadéka ma az, hogy annak nyomán nem a felfüggesztéséről és a menesztéséről szóló népszavazásról szólnak majd a következő hónapok, hanem – legalábbis jelen állás szerint – a kormány által indokolatlanul távoli időpontra, május elsejére kiírt megismételt elnökválasztásra lehet készülni.

Amely előtt még sok a bizonytalan elem, és természetesen más okokból

úgyis borítékolhatók a konfliktusok és botrányok.

Itt van mindjárt az, hogy az érvénytelenített első fordulót megnyerő szélsőséges jelöltet, Călin Georgescut engedi-e elindulni az alkotmánybíróság a megismételt választáson. Ha a talárosok logikáját követjük, akkor elvileg nem, hiszen éppen miatta érvénytelenítették a választást, jobban mondva az állítólag a javára idegen állami szereplő – vélhetően Oroszország – beavatkozásával végrehajtott online manipuláció miatt, ami jogosulatlan, voksokban is mérhető előnybe hozta őt. Ez már csak azért is logikus lenne, mert a másik szélsőjobboldali jelöltet, Diana Șoșoacát ennél jóval kevésbé súlyos indokok miatt zárták ki az első körből, ezzel nagyban elősegítve Georgescu győzelmét, aki egyik ideológiai riválisától megszabadulva behúzhatta az első helyet.

Persze

ahogy Șoșoacă kizárása és az első forduló máig részletesen fel nem tárt okok miatti, kaotikus körülmények között lezajlott elkaszálása is vitatható, úgy Georgescu „kilövése” is csak tovább szítaná a konfliktust,

és arra késztetné a Georgescu-szimpatizánsokat, hogy jobban összezárjanak az őt pótló jelölt – vélhetően George Simion AUR-elnök, már ha a párt második embere, Claudiu Târziu meg nem puccsolja – mögött. Az is jó kérdés, milyen mértékben lesznek hajlandóak a három, a korábbi kampányosztogatások miatt most megszorító intézkedések garmadájának bevezetésére kényszerülő, ezért egyre ingatagabb támogatottságú kormánypárt szimpatizánsai a közös jelöltre, Crin Antonescu volt liberális pártelnökre szavazni.

A mi tippünk az, hogy például a PSD esetében aligha –

mondhat bármit Ciolacu pártelnök-kormányfő európai értékekről és a szélsőségek veszélyéről, a párt szavazóinak jó része várhatóan úgyis Georgescura szavaz majd,

mert őt érzi közelebb azokhoz az „értékekhez” – úgymint gazdasági populizmus és szükség esetén a soviniszta kilengések –, amelyeket korábban a PSD képviselt. És a magyarok sem biztos, hogy különleges késztetést éreznek, hogy tömegesen rohanjanak Antonescura szavazni, bár persze sohasem szabad lebecsülni az RMDSZ magyarellenes-szélsőségesség-veszéllyel való riogatásra vonatkozó kapacitását.

Az is probléma, hogy míg a szélsőjobb várhatóan csupán egy jelöltet indít, az „Európa-barát” oldalon Antonescunak több kihívója is lehet.

Az USR részéről ugyanis az érvénytelenített első fordulóban második helyen végző, és ezzel elméletileg a második körös részvételre jogosult Elena Lasconi pártelnök nagyon szeretne ismét elindulni, ám váratlan irányból, gyakorlatilag saját oldalról kapott konkurenciát Nicușor Dan Bukaresti főpolgármester, korábbi USR-elnök személyében.

Ha nem sikerül lekardozniuk egymás között, hogy valamelyikük lépjen vissza, akkor kioltják majd egymást, vagyis

az „Európa-barát” szavazatok még jobban megoszlanak

– bár jelen állás szerint az sem kizárt, hogy az USR Lasconival elégedetlen vezetői zárják rövidre a témát, és a pártelnök helyett Dan mögé sorolnak be, miután Lasconi kiverte körükben a biztosítékot, amikor alattomos módon azzal próbálta befeketíteni lehetséges riválisát, hogy egyenlőségjelet tett Dan és a szintén függetlenként induló Georgescu közé.

És akkor még ott van Victor Ponta szuverenista zavarórepülése is.

A volt PSD-s miniszterelnök, a párt jelenlegi „mezei” parlamenti képviselője ugyanis a 2014-ben éppen Iohannistól elszenvedett választási vereség után úgy döntött, hogy ismét indulni akar az elnökválasztáson, és ehhez a most éppen divatos szuverenitásvonatra szeretne ő is felülni.

Kérdés, mennyire tudja – és akarja – hitelesen képviselni az Unió alapértékeit megőrizni kívánó, de az EU-s bürokrácia központosító, birodalomépítő törekvéseivel szemben a tagállami szuverenitás megőrzését hirdető eszméket.

Na meg az, hogy mennyire fogékonyak a romániai választók a szuverenizmus ezen mérsékelt formájára a Georgescu által képviselt, a szuverenizmust lejárató karikatúrához képest. Mindenesetre érdekes lesz, hogy ha elindul, honnan tud majd szavazatokat lecsippenteni: a PSD jelenlegi vezetéséből és irányvonalából kiábrándolt szociáldemokrata szimpatizánsokat győzi meg nagyobb arányban, vagy

a Georgescu által képviseltnél józanabb, nem bolondokháza-kompatibilis szuverenizmusnak lehetnek hívei azok között is, akik eddig Georgescut támogatták.

Ez utóbbi kevésbé tűnik valószínűnek, hívei ugyanis szinte már extatikusan rajonganak a sovinizmust és az irredentizmust a miszticizmussal és az elmekórtani besorolású összeesküvés-elméletekkel elegyítő, Vasgárda-rajongó balkáni sufnituning-messiásért.

Persze a választásig még hosszú az idő, és addig Romániát ismerve bármi, illetve bárminek az ellenkezője is megtörténhet.

Ezért most egy ideig még próbáljunk legalább egy kicsit örülni annak, hogy már nem Iohannisnak hívják Románia elnökét.

Jó ideig úgyis ez ígérkezik az egyetlen pozitív fejleménynek.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Ki nyert Georgescu eltiltásával, és miért lehet ez veszélyes a magyarokra is?

Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.

Makkay József

Makkay József

Nem elnéző a rendőrség, haragszanak a sofőrök

Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.

Páva Adorján

Páva Adorján

Georgescu Muskétása és a nagyhatalmi Monopoly

Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump, Zelenszkij, Ukrajna és Európa helye a világban

Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Amerikai hátszél Georgescunak?

Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.

Balogh Levente

Balogh Levente

Burduja, a nagyon gáz miniszter

Baross Gábor egykori magyar közlekedési tárcavezető, a „vasminiszter” mintájára Sebastian Burduja román energiaügyi miniszter megkaphatná a gázminiszter jelzőt – annyi megjegyzéssel, hogy igazából a nagyon gáz miniszter epitheton ornans illene rá.

Makkay József

Makkay József

Adócsalók paradicsoma: mit kezd a kormány a pénzhiánnyal?

A bűnüldöző szervek zéró toleranciát hirdettek az adócsalás ellen, ez tűnik ki a rendőrségi vizsgálatok ugrásszerű növekedéséből. Közben az adóhatóság is vadászik az adócsalókra.