Most éppen ott tartunk, hogy a legnagyobb kormánypárt elnöke, illetve a miniszterelnök elhatárolódik saját párttársaitól, illetve koalíciós partnereitől, akik a szenátus jogi bizottságában beterjesztették, illetve megszavazták a részleges közkegyelemről szóló törvénytervezet módosítását, amelynek értelmében az kiterjedt volna a korrupciós bűncselekmények miatt elítélt személyekre is, és amelyet végül ugyanazzal a lendülettel vissza is vontak. Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és Sorin Grindeanu PSD-s miniszterelnök egyaránt jelezte: nem támogatják a módosítást.

Talán nem vádol senki túlzott rosszindulattal bennünket, ha kételyünket fejezzük ki azzal kapcsolatosan, hogy a módosítást Dragnea tudta nélkül szavazták meg a bizottságban. Inkább arra gyanakszunk, hogy a döntéssel tesztelni akarták a hazai és a nemzetközi közvéleményt: továbbra is éberen figyeltek, és hajlandóak hangosan kifejezni az ellenvéleményüket?

Nos a teszt működött, a polgárok jelezték, nem fáradtak el, és azonnal utcára vonultak a korruptaknak kedvezni akaró kormánypártok ellen tüntetni. Így a jogi bizottság kormánypárti tagjai gyorsan visszavonulót fújtak, és egy nappal később vissza is vonták a módosításokat. Ugyanakkor a végül elvetett módosító javaslatok egyértelművé teszik, hogy a beterjesztők szándéka nem az eredetileg indokként felhozott érv, miszerint fel kell számolni a börtönök túlzsúfoltságát – amelynek enyhítésére az Emberi Jogok Európai Bírósága féléves ultimátumot adott Bukarestnek –, hanem valóban az, hogy idő előtt kihozzák a börtönből a korrupció miatt elítélt párttársakat, illetve pártközeli üzletembereket.

Azon, hogy most hirtelen a tízéves államfői mandátuma alatt a korrupció elleni küzdelem kérlelhetetlen ellenfelének pózában tetszelgő Traian Băsescu is a korruptaknak kedvező módosítás beterjesztői közé került, nem érdemes csodálkozni. Az államfői tisztséggel járó mentelmi jog a múlté, ő maga is azon mezei szenátorok egyike, akiket már csak a parlamenttől kell kikérnie az ügyészségnek, ráadásul több rokona, illetve politikustársa ellen is korrupciós eljárás zajlik.

Nem kell ahhoz sem jogásznak, sem elvakult kormányellenes polgárnak lenni, hogy nyilvánvaló legyen: az ilyen tervezetek még akkor is hatalmas károkat okoznak az országnak, ha hamvukba halnak, és a parlament nem fogadja el őket. Hiszen a korrupció még mindig a legmélyebb szintekig átszövi a romániai társadalmat, az ilyen jogszabályok pedig csak bátorítják azt, hiszen az elkövetők azt gondolják: nyugodtan folytathatják törvénytelen ügyleteiket, hiszen baráti politikai erők majd kihozzák őket a börtönből. És az sem lehet érv, hogy a korrupcióellenes ügyészek néha túllőnek a célon: attól, hogy ők is követnek el túlkapásokat, a korrupció még létezik, és súlyos, felszámolandó problémát jelent.

Ha pedig valaki mostanában külföldre utazna, és bosszantóan hosszú sorban állásra kényszerül a határon, nyugodtan mondjon érte köszönetet a kormánypártoknak és Băsescunak. Az ilyen törvénytervezetek miatt ugyanis az Európai Bizottság még egy ideig biztosan fenntartja a korrupcióellenes küzdelem és az igazságügyi reform eredményeinek megfigyelését szolgáló mechanizmust – amelynek feloldását több EU-tagállam is feltételül szabta Románia schengeni csatlakozásának jóváhagyásához.