2013. január 31., 09:022013. január 31., 09:02
Magyarán: mondjuk a semmit, de azt nagyon. A sokszereplős játékban dialógusok soha nem hangzanak el, csakis ilyen-olyan hangerejű monológok füzére. Régebben úgy is mondták ennek, hogy csépelik (csépeljük?) a szót. Nagyon jó kifejezés, csakhogy csépelni azok után szoktak, hogy aratnak. Az aratást pedig – ez igazán köztudott! – a vetés előzi meg. A semmi elvetése ugyanakkor kizárólag semmitermést eredményez. Legyen az a semmimag bármennyire is (párt)génkezelt, aratni nincs mit. Csak csépelni – a szót. Szándékosan kerültem mindeddig a gumicsont kifejezést, mert sajnos ez a kutyacsemege is már a közírásnak köszönhetően csupaszra rágott szólam lett
. Bele-belenézve a nagyvilág híreibe, látom, hogy másutt is szokás időnként valami csámcsognivalót dobni a közönségnek, de olyan beetetés, amilyen nálunk folyik, az igazán ritka. A két egymásra acsargó szomszédvár (bocsánat, palota) hajigálja folyton a népnek a gumicsontokat, amit aztán marcangolunk is becsülettel az újabb „ajándékig”. Most például azon folyik az „emelkedett eszmecsere”, hogy legyenek-e újabb választások, ha az elnök és a létszámot jócskán túlteljesített honatyatestület kéz a kézben lemondana. Avagy jövőre az európai képviselők választása essék-e majd egybe az új államelnök megválasztásával is, netán fejelnék meg egyiket is, másikat is egy-egy szaftos-pikáns népszavazás-témával?
Nem hiszem, hogy bár az egyik vagy másik kérdést komolyan venné valaki, miután huszonhárom, de különösen bő nyolc éve olyan sok szappanbuborékkal kábítottak. Nagyon idiótának néznek bennünket azok, akiknek inkább tenniük kellene értünk – udvariaskodom, holott az lenne a kézenfekvőbb, ha a fordítottját tételezném fel. De ők tudják, mit akarnak – úgyis mindig a mi bőrünkre akarják. Aztán megmagyarázzák, hogy a másik miatt, aki(k)... Hagyjuk! Javasolnám, hogy akárhonnan is, de szerezzünk már be egy csúcstechnológiás szókombájnt, ami kizárólag akkor hajlandó csépelni bármit is, ha az nem üres, semmitmondó beszéd lesz. Újabb eszement ötletelés helyett vetni kellene, hogy aztán düböröghessen már fel végre az az arató-cséplőgép!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok