Veszélyes helyzetbe manőverezte magát Barack Obama amerikai elnök, amikor a szíriai polgárháború kapcsán „vörös vonalat" húzott, mondván: amennyiben a Bassár al-Aszad vezette damaszkuszi rezsim azt átlépi – például azzal, hogy tömegpusztító fegyvert vet be a lázadók ellen – megtorló hadműveletekre számíthat.
2013. szeptember 09., 19:042013. szeptember 09., 19:04
Most ugyanis, amikor a híradások arról szólnak, hogy egy damaszkuszi vegyifegyver-támadás során közel 1500 civil vesztette életét, be kell tartania ígéretét – miközben még az sem tudható biztosan, hogy valójában ki és milyen körülmények között használta a szaringázt.
Obama helyzete nem is lehetne kényelmetlenebb, hiszen annak idején éppen azért került hatalomra, mert ígéretet tett az elődje, George W. Bush által folytatott háborús kalandorpolitika befejezésére, miután annak eredményeként nemhogy stabilizálódott volna a Közel-kelet és Közép-Ázsia helyzete, de továbbra is terror és erőszak dúl Afganisztánban is Irakban. Igaz, az iraki és afganisztáni példából okulva Obama Szíria esetében csupán korlátozott, célzott légicsapásokról beszél, holott azok hatékonysága igencsak kétséges annak fényében, hogy a két másik országban a szélesebb körű beavatkozás sem hozta meg a kívánt eredményt.
A helyzetet ráadásul Moszkva álláspontja is bonyolítja – Szíria már a hidegháború óta hagyományos partnere Oroszországnak, amely vissza akarja foglalni helyét a világ meghatározó hatalmai között, ezért jelezte: ha ENSZ-felhatalmazás nélkül indul támadás Szíria ellen, segítséget nyújt az arab országnak.
Tény persze, hogy az Aszad-féle rezsim az alavita vallási kisebbség hatalmának csöppet sem demokratikus eszközökkel való fenntartásán alapul. De az a hozzáállás, amely önmagában véve minden forradalmat pozitívnak tekint, függetlenül annak kirobbantóitól és céljaitól – Szíriában a kormányellenes erők jelentős része az iszlám fundamentalizmust képviseli - , és továbbra is elhiszi, hogy a nyugati demokrácia, illetve annak „fáklyavivője\", az Egyesült Államok jogosult arra, hogy – valójában gazdasági érdekeinek érvényesítése céljából - saját értékeit akár erőszakkal is más kultúrkörökbe „exportálja\", már nem egyszer kudarcosnak bizonyult, és most sem ígérkezik sikeresebbnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!