2011. szeptember 15., 09:232011. szeptember 15., 09:23
Mikor bekapcsolódtunk – nem akartunk mi hallgatózni, csak véletlenül pont a közeli pad volt szabad –, épp valamelyiküknek a születésnapját ünnepelték. Az egyik csúszda tetején a copfos „szobája” volt, oda a barna fürtösnek nem volt bejárása. A sztori valahogy úgy kezdődött, hogy a fürtös az ünnepelt, de elalszik reggel, a copfos felkölti, mert késő van, és együtt elmennek valahová az ünnep alkalmából – de a következő percben már a copfos a babáját szorongatta a pingpongasztal alá bújva, mert „zuhogott az eső”, a fürtös pedig plasztikusan leírta, hogy is néz ki az ő piros köpenye, amellyel barátnőjét betakarja. Kisvártatva egy náluk valamivel kisebb leányzó csatlakozott hozzájuk a három év körüli öccsével. Ám ekkorra már a fürtöst valaki elrabolta, acélrácsok mögé zárta a hinták alatt, de a copfos valamilyen sci-fi szerkezettel, amely savat lövellt ki magából, tönkretette a rácsokat – sistergett az acél, ahogy rájuk öntötte a maró folyadékot. A baj csak az volt, hogy jött a gonosz medve, aminek épp a fürtösre fájt a foga – a hároméves ezt hallván menten elkezdett rettentő gonoszul morogni, és ujjacskáit begörbítve, feltartott kezekkel totyogott utánuk vagy tíz percen át. Szerencsére a medve, ha fára mászni tud is, csúszdára nem, így a lányok biztonságban megbújhattak a csúszda tetején lévő toronyszobában. A történetnek még akkor sem volt vége, mikor mennünk kellett.
Amennyire elszórakoztatott, annyira meg is rémisztett ez az eset. Létezhet, hogy ennyi mindent elvesztettem, elvesztettünk? Tényleg ennyire szárnyaló fantáziával születtünk, ilyen színesnek láttuk a világot valaha mindannyian? Felnőttkorra meg talán csak a művészek meg egy-két különösen tehetséges pedagógus tartott meg magának valamicskét ebből a világból.
Pedig ha színeket, ötleteket és izgalmat hiányolunk – no nem a valóságból, hiszen az már csak olyan-amilyen, hanem csakis a saját, egyre szürkülő gondolatvilágunkból, elég volna kicsit saját emlékezőtehetségünket felfrissíteni. Hiszen a legszürkébb, legunalmasabb felnőtt is volt gyerek valaha. Csak valamilyen okból keményen megdolgozott azért, hogy olyan szürkévé és unalmassá váljék, amilyen.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.