2009. október 16., 12:122009. október 16., 12:12
Mármost e sorok szerzője immár több ízben is leszögezte, hogy semmi baja a homoszexualitással, amíg azt a helyén kezelik, azaz olyan jelenségként, amely a társadalom egy kis csoportjának magánügye.
Amint azonban a rosszul értelmezett, fetisizált egyenlősítés keretében valami pozitív, követendő társadalmi példaként próbálják beállítani, esetleg relativizálni kívánják a nemi önazonosságot, már inkább hajlamos egy agresszív, a jogvédő küzdelmet öncélú tevékenységként művelő kisebbség szellemi terrorjaként értelmezni, amelyből elsősorban saját maguk számára akarnak anyagi vagy politikai tőkét kovácsolni.
Ezért arról sincs meggyőződve, hogy ördögtől való homoszexuális újoncokat fölvenni a hadseregbe – csak éppen azt vitatja, hogy most, amikor például Afganisztánban a megszálló szövetséges haderő éppen egy kiadós vereség küszöbén áll, az a legfontosabb kérdés, hogy a besorozandó személy egy igéző dekoltázstól vagy egy szőrös férfifenéktől jön izgalomba. Persze lehet, hogy a háttérben mégis a totális béke felé vezető vízió áll. (Merthogy ugye Obama azért kapta a Nobelt, mert olyan jófej víziói vannak a nukleáris leszerelésről, a klímavédelemről meg a konfliktusok tárgyalásos rendezéséről.
Ezúton jelezném a Nobel-bizottságnak, hogy nekem is nagyon klassz vízióim vannak, tessék mondani, hol lehet szmokingot bérelni, és mikor mehetek Oslóba a békedíjamért?) Szóval hogy Obama széles körű klasszikus műveltséggel rendelkezik, és tudja, hogy az ókori Thébának volt egy félelmetes elit alakulata, a Hierósz Lókhosz, azaz a Szent Sereg.
Ez a nagy harcértékkel bíró, háromszáz fős sereg kizárólag homoszexuális párokból állt, azon az elven, hogy a szeretett személy közelsége az átlagosnál is elszántabb harcra sarkallja a katonát. Most tessék elképzelni ugyanezt az elvet a mai, korszerű fegyverekkel kombinálva: bevetés közben a tengerészgyalogos párjának is imponálni akar, ezért kétszeres erőbedobással harcol, a csatát követően pedig a hálóterem vagy a sátor meghitt magányában egymáséi lehetnek, így a szexhiány miatti frusztráció is kizárt. Íme hát Amerika csattanós válasza a bírálatokra: a Szent Sereg meleg katonáinak áldásos tevékenysége nyomán szivárványszínű úton menetelhetünk a világbéke felé.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.