Előrebocsátom, nem vagyok katolikus, és még csak nagyváradi sem. Elég sokáig éltem azonban a Körös-parti városban, és tisztelem annyira Szent László emlékét, hogy szívből tudjak örülni annak, hogy a nagyváradi római katolikus püspökség megpróbálja feleleveníteni a középkori hagyományt, és évente megszervezi a Szent László zarándoklatot.
2013. július 24., 20:042013. július 24., 20:04
2013. július 24., 20:092013. július 24., 20:09
A nagyváradi kulturális életet is eléggé ismerem ahhoz, hogy örömmel nyugtázzam: a város magyarságának végre van egy valódi ünnepe, melyet mindenki, pártállástól függetlenül magáénak érezhet. És úgy vélem, a két rendezvény nem zárja ki egymást, még akkor sem, ha mindkettő a városalapító lovagkirály nevét viseli. Ezért szomorít el, hogy a Szent László Napok is az erdélyi magyar politikai alakulatok csatározásának a része lett. És a Bihar megyei RMDSZ attól sem riad vissza, hogy a katolikus egyházat használja paravánként, így leplezve morális szempontból minősíthetetlen gesztusát, mellyel magának tulajdonítva politikai ellenfele érdemeit, levédette a rendezvény nevét és logóját.
Szülőfalumban, a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkén évek óta megemlékeznek Szent Lászlóról, az alig négyszáz lelkes szórványtelepülés magyarsága évente a református templomban eleveníti fel a cserhalmi csatát, amikor Salamon király hada László és Géza hercegek segítségével megakadályozta a kun seregek előrenyomulását. A helyi magyar gyerekek generációról generációra eljátsszák a Szent László legenda számos erdélyi freskón is megelevenített jelenetét, amikor László herceg megmentette a magyar leányt kun elrablója karjai közül. Az ünnepségre a Lármafa-találkozó részeként az egész Kárpát-medencéből érkeznek vendégek a lovagkirály nevét viselő településekről, katolikusok és reformátusok egyaránt, és együtt zarándokolnak el a református temető legmagasabb pontján felállított, közel tíz méter magas cserhalmi emlékműhöz, amelynek közelébe mellesleg egy kápolnát is terveznek építeni a helyi reformátusok.
Talán a nagyváradi magyarok sincsenek túl sokan ahhoz, hogy a besztercei szórványtelepülés lakóihoz hasonlóan, felekezettől és pártállástól függetlenül ne tudnának együtt ünnepelni. Ady városában is ideje lenne véget vetni a kulturális élet átpolitizáltságának, és a vársáncbeli majálisok, KREK-székházbeli megemlékezések, RMDSZ-es és EMNP-s politikusok egymást váltó koszorúzásai helyett együtt, a város szívében összegyűlni egy közös magyar ünnepre.
Cegőtelkén idén, Erdélyben elsőként szobrot avattak a László herceg hőstetteit a Cserhalom című eposzában megéneklő Vörösmarty Mihálynak. Nagyváradon, a Szent László Napok révén, ha csak szimbolikusan is, újra „felállították\", majd avatatlan kezek „le is rombolták\" a városalapító király főtéri lovasszobrát. A nagyváradi magyarság vezetői – pártállástól függetlenül – egyet elfelejtenek: Szent László király, ha kellett, csodák árán is megvédett az ellenségtől. Önmagunktól azonban ő sem tud megvédeni.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!