Örülök, hogy a világháló különböző bejegyzéseit időnként és helyenként javítgatják. Mert éppen azok, akik a leghangosabban kiabálták a cenzúra írmagjának is a kiirtását, azok voltak a leggusztustalanabbul fröcsögők – legtöbbször a névtelenség álarca mögé bújva.
2013. június 10., 10:392013. június 10., 10:39
Volt ugyan olyan is, aki büszkén vállalta kilétét, gondolván, hogy milyen hős lesz a hozzá hasonlók szemében, ha jól „megaszongya\" ennek vagy annak. Na de szerencsére már kigyomlálják a névtelen-arctalan tömeg trágárságait, a magam részéről ugyanis örülök, hogy a különböző nemi szervek és a segítségükkel végzett biológiai-technológiai folyamat megnevezése körül is ügyködtek a javítgatók, mivel a mindennek kimondása-megmutatása nemhogy serkentené a demográfianövelő kedvet, de csökkenti. Pusztán azért, mert már nem érdekes az, amit folyton lát vagy hall az egyébként szaporodni vágyó ifjúság. S ha valaki ezek után rám süti, hogy szemérmetes vén szatyor vagyok, állok elébe, a vélemény kinyilvánítása szíve joga mindenkinek. Nekem is.
És ezzel el is jutottam a jó hosszúra sikeredett felvezető végére, ugyanis nem a névtelen trágárkodásról akartam szólni, hanem – elnézést, hirtelen nem is tudom, hogyan nevezzem – az erősen szelektív „moderálásról\". Jobb kifejezést nem találtam, és mivel leginkább a szelektív halláshoz hasonlítanám, hát azért került be a szövegbe. Szóval mi bajom is van nekem már megint? Helyesbítek: még mindig. A szakmai ártalom. Látom, hogy egyre inkább divattá lesz a Facebookon különböző életbölcsességek, jó tanácsok, magvas gondolatok, idézetek felpakolása – a barátok, ismerősök okulására. Ezzel mondjuk még talán ki is tudnék egyezni, bár a szövegek nagy része afféle „nincs más hátra, mint előre\" típusú blődli, de a közösségi oldal sem az akadémiák akadémiája.
A baj az egésszel az, hogy olyan szörnyű helyesírási hibákkal tarkítottak ezek a legtöbbször virágokkal, madarakkal, kutyákkal és macskákkal körített szövegek, hogy a hajam folytonosan az égnek áll tőlük. Diákjaimnak mindig azzal érveltem, hogy a helyesírás elsajátítása az nem az én heppem, de gondoljanak a majdani munkaadójukra, aki hibás jelentkezést kap, vagy a szerelmükre, aki legyen bár fülig bepistulva, a hibáktól hemzsegő vallomás beszúrja lelkébe az első tüskét. Ezért is volna olyan jó, ha végre akadna a moderálók közt olyan, aki nemcsak a jó modort, de a helyesírást is ismeri – és szívügyeként bánik is vele!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!