2010. október 14., 10:542010. október 14., 10:54
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tiltakozás derült égből villámcsapásként érte a kabinetet. Ha a sztrájk törvényes keretei között szerveződött volna, a kormánynak lett volna ideje felkészülni a kedélyek lecsillapítására.
Csapdahelyzetbe került Emil Boc csapata. Ha enged a tiltakozóknak, a társadalom meganynyi rétege kap biztatást arra, hogy radikális eszközökkel próbálja érvényesíteni érdekeit. Ha ellenáll a sztrájkolók követelésének, azt kockáztatja, hogy tartóssá válik a még csak pillanatnyi bénultság, és beláthatatlan károkat okoz az ország gazdaságának. Meglehet, Görögországra tekintget a miniszterelnök, ahol a fél éve újra-újraéledő heves tiltakozások sem késztették távozásra Jeórjiosz Papandreu kabinetjét, márpedig a baloldali görög kormány meglehetősen kemény kézzel lépett fel a tiltakozókkal szemben. Van azonban egy lényeges különbség. Papandreu és pártja továbbra is a legnépszerűbb politikai alakulat Görögországban.
A görög nép elhiszi nekik, hogy az ország nehéz helyzete fájdalmas intézkedéseket, megvonásokat követel. Elfogadták, hogy immár senki nem élhet úgy, ahogy két évvel ezelőtt élt. A román kormány helyzetét az teszi reménytelenné, hogy a Boc–Markó-csapat nem tudta elhitetni az országgal, hogy jó úton jár. Patrónusukkal, Traian Băsescuval együtt vesztették el az ország bizalmát.
Még ha jó megoldásokat javasolnának a válság leküzdésére, a nép akkor sem hinne nekik. Ilyen körülmények között pedig mit sem ér az a hivatkozás, hogy négyéves a kormányzati ciklus, hogy szükség van a politikai stabilitásra. Romániának akkor is új miniszterelnökre, más kormányra van szüksége, ha az ugyanazt mondja, amit a mostani. Minden egyes nap, amelyet Emil Boc a kormányfői tisztségben tölt, nehezíti az ország helyzetét, csökkenti a talpra állás esélyeit.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.