Ha egyszer egy városi önkormányzat ünnepséget szervez, akkor mindenféle rendezvényt bele kell zsúfolni, hadd érezze a polgár, hogy az elöljárók csakis érte dolgoznak.
2013. szeptember 27., 10:282013. szeptember 27., 10:28
Külön szerencse, ha már adott egy olyan, jól bejáratott rendezvény, amely megfelelően nívós, és rátelepedve, más rendezvényekkel megspékelve olyan látszatot kelthet, mintha az illető önkormányzat rendkívül fontosnak tartaná a kultúrát. Ilyen rendezvény például a nagyváradi röviddráma-fesztivál, amelyet immár hosszú évek óta a helyi román színház szervez – rendszerint jeles magyar társulatok fellépésével is -, és amely egyszerre csak abban a helyzetben találta magát, hogy koncertekkel súlyosbított sör-miccs-rendezvények veszik körül, bizonyára azzal a céllal, hogy emeljék az esemény fényét.
A fesztivált és a vurstlihangulatot árasztó rendezvényeket mindeddig a békés egymás mellett élés jellemezte, lévén hogy a színdarabok jó részét a színházban játszották, a koncertek és az össznépi eszem-iszom pedig egy távolabbi parkban kaptak helyet. Ennek az volt az előnye, hogy a vásári forgatag nem zavarta a színházba igyekvőket, az önkormányzattal szerződésben álló zöldövezet-karbantartók pedig minden évben újabb jó kis megbízatást kaptak a parkbeli mulatozók által zöldes, sáros péppé taposott gyep pótlására.
Idéntől azonban az önkormányzat úgy döntött, hogy mindent egy helyre zsúfol be, talán abból a megfontolásból, hogy akinek esetleg eszébe jutna, hogy két sült kolbász, három korsó sör és a bukaresti popvilág valamelyik képviselőjének playback-előadása után esetleg Bertold Brecht vagy Márai Sándor magvas gondolataira vágyna, ne kelljen messzire mennie. Így aztán a koncertszínpad pont a színház előtt kapott helyet.
Ezzel aztán az önkormányzat illetékesei tudtukon kívül is igazi posztmodern produktumot hoztak létre, hiszen mi is lehetne nagyobb művészi élmény annál, mint ha mondjuk a kolozsvári magyar társulat szekus besúgókról szóló előadása közben egy mexikói mariachizenekar szilajzenéje szűrődik be? Az ötletet a végtelenségig lehet variálni, és állandósíthatnák a gyakorlatot: a Shakespeare-darabok közben manelezenét játszhatnának, a kortárs drámákat pedig román népzenével dobhatnák fel. Így aztán végképp nem panaszkodhatna senki, hogy az önkormányzat nem biztosítja a polgárok kulturált szórakoztatását.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!