2010. október 04., 10:482010. október 04., 10:48
Az egyik bukaresti közvélemény-kutató által a hét végén közzétett felmérés következtetéseit azonban már nem söpörhetik a szőnyeg alá a romániai politikai osztály képviselői, ebben ugyanis a politikai intézményekkel együttvéve kíméletlen kritikát kapnak valamennyien. Ráadásul valami azt súgja: a hazai társadalom elsősorban nem is a gazdasági válság, az állami-politikai intézményeknek a krízisre adott válaszai miatt táplál bizalmatlanságot a politikai elittel szemben.
A rendszerváltás óta soha nem tapasztalt mértékű bizalomvesztés okai sokkal inkább abban keresendők, hogy a választópolgárok többsége egy lyukas garast nem ad a politikusok ígéreteinek. Ezt a bizalmi zuhanórepülést meglehetősen nehezen tudják ellensúlyozni a jövőben az érintettek, ám ha politikusaink számára legalább olyan fontos a róluk kialakított kép milyensége, mint az, hogy négyévente a nevük mellé üssék a pecsétet a választók, akkor igyekezniük kell lemosni magukról a szégyent – például több, a társadalom javát szolgáló kezdeményezéssel, és kevesebb szócsépléssel.
E téren egyébként ugyanolyan fontos az is, hogy milyen benyomást kelt egy társadalom, egy kisközösség önmagáról a külvilág felé. Márpedig ebből a szempontból Csíkszereda lakossága most egy picit leszerepelt a Csibi István ellen elkövetett támadással. Nem vitás, hogy a várost és környékét éveken keresztül terrorizáló üzletember többszörösen megérdemli a példás büntetést, és alaposan rászolgált az általa megveretett, sanyargatott, megfélemlített áldozatok bosszújára.
Csakhogy jogállamban, demokratikus társadalomban nincs helye önbíráskodásnak, a büntetés az igazságszolgáltatás feladata. Jó lenne, ha azok, akik most a tenyerüket dörzsölgetve kárörvendeznek, elgondolkodnának azon, hogy a Csibi-féle módszert alkalmazó verőlegények tulajdonképpen újjáélesztették a 2004-ben letűntnek hitt maffiaállapotokat, amelyek ártatlanokra is éppúgy lesújthatnak. Talán jobb lenne elkerülni ezt az újabb szégyent.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.