A jelek szerint újabb kelendő magyar exportcikk bukkant fel a nemzetközi piacon: a tüntetések utáni számháború.
2013. október 31., 18:162013. október 31., 18:16
Ahogy immár több mint tíz éve a budapesti sajtó egyik legfontosabb témája a különböző jobb- és baloldali tömegmegmozdulások követően elsősorban nem az, hogy miért is szervezték őket és mi hangzott el rajtuk, hanem az, hogy lehetséges-e egy négyzetméterre harminc szimpatizánst szorosan egymás mellé zsúfolva beállítani, vagy nem, most Romániában zajlik hasonló sport. A változatosság kedvéért azonban itt a hatóságok is beszálltak a tömegbecslési adok-kapokba.
A vasárnapi nagy székely menetelést követően ugyanis a Kovászna megyei csendőrség közölte, hogy a megmozduláson mintegy 15 ezren vettek részt, a szervezők szerint viszont a százezret is jóval meghaladta azon magyarok száma, akik Berecktől Kökösig élőláncot formálva autonómiát követeltek.
Mármost jelen soros szerzője a helyszíntől több száz kilométerre munkahelyi ügyeletet látott el a menet idején, tehát csak a televízió képernyőjén keresztül tudta követni az eseményeket, ezért elképzelhetőnek tartja, hogy a szervezők által mondottnál valamennyivel kevesebben voltak. Ettől függetlenül a képek alapján az a kínzó érzés uralkodott el rajta, hogy ha az illetékes szervek egyéb feladataikat is olyan szakszerűséggel és pontossággal látják el, mint amilyen hatékonysággal a tömegbecslési képességük működik, akkor mindannyian joggal aggódhatunk a háromszékiek közbiztonsága miatt. Vagy ha mégis igazuk van, annál rosszabb az autonómiát ellenző bukaresti hatalomnak, a magyarok ugyanis természetfeletti képességekkel rendelkező mutánsok, akik úgy is gond nélkül képesek egybefüggő élőláncot alkotni egy 54 kilométeres távon, hogy a létszámuk elvileg még ennek a harmadára sem elég.
Amúgy az esemény közben a román hírcsatornák is hasonló módon jártak el. Volt, aki legalább a hatósági adatokat elfogadta, de akadtak olyan riporterek is, akik már csak néhány ezer résztvevőről beszéltek, és nagy igyekezetükben még arról is megfeledkeztek, hogy legalább levegyék a képernyőről az élőképet, amelyen jól láthatóan tekintélyes létszámú tömeg hömpölygött.
Pedig a tömeg jelentős alábecslésével a román hatóságok csak a saját érdekeiknek és presztízsüknek ártanak, főleg, ha önrendelkezés előbb-utóbb megvalósul. Hogy néz majd ki a történelemkönyvekben, hogy csupán pár ezer magyar kellett ahhoz, hogy kivívja az autonómiát a hatalmas román állammal szemben?
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!