A szülők túlnyomó többsége akkor nyugszik meg, ha a gyerek végre megszerzi a felsőfokú végzettséget, eközben pedig a jelentős tőkével rendelkező, egyre csak terjeszkedő ipari-gazdasági szereplők sok energiát fordítanak arra, hogy mesterséget tanult fiatalok hiányában bukott egyetemistákat, okleveles munkanélkülieket szakmunkássá képezzenek.
2013. szeptember 10., 18:302013. szeptember 10., 18:30
Évtizedekkel ezelőtt nagy szó volt, ha a család valamelyik sarja egyetemet végzett. Akkoriban még a szakmunkának is megvolt a becsülete, főleg a vidékről a városokba költözött réteg körében. A rendszerváltás után azonban, amikor gombamód szaporodni kezdtek a felsőfokú oklevéllel kecsegtető maszek \"diplomagyárak\", már nem volt elég a szakiskolai végzettség, ugyanis hamar megugrott a mérce a közember szemében: \"Nehogy már pont te ne tudj elvégezni egy egyetemet, fiam\", \"Bezzeg, ha én megtehettem volna, most nem így élnénk\".
Ma már egyértelmű, hogy a felsőfokú végzettség önmagában semmit sem garantál. Lehet ezért a valós viszonyokra fittyet hányó oktatási rendszert, a felkészületlen tanárokat vagy a lusta diákokat okolni, az azonban egyértelmű, hogy félreképzés folyik. A kereslet és a kínálat messze nincs összhangban a munkaerőpiacon, ezt pedig csakis egy gyökeres mentalitásváltással lehet helyrehozni.
A folyamat önmagát gerjeszti, hiszen sok diplomás rákényszerül a kétkezi munkára. És amikor a mondjuk asztalosnak beálló közgazdász nem szégyenként, hanem új lehetőségként fogja fel a pályaváltást, már igazi kihívásokat is képes találni új munkájában – egy saját kezűleg elkészített bútor jóval nagyobb sikerélményt nyújthat, mint a havi könyvviteli kimutatás leadása.
Az elméleti álértelmiség-képzés hosszú távon fenntarthatatlan. Erre a gazdasági válság világított rá, amely durván tisztázta a munkaerő-piaci viszonyokat. Pályatervezéskor a biztos megélhetés megteremtése nagyon fontos szempont, ezt pedig a sokszor csak vágyálmokat szövögető szülőknek is el kell fogadniuk. Mert a gyereknek nem csak akkor van esze és jövője, ha legalább 15 évet végigbifláz az iskolapadban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!