2009. október 08., 10:362009. október 08., 10:36
Nos, ezekre a kérdésekre megvolt jó előre a frappáns válaszom, ami nagyjából arról szólt, hogy a hátrányos helyzetűeknek, s köztük főleg az utcagyerekeknek is jobb, ha nem csellengnek az utcán a hátrányos helyzetű „utcakutyák”, „utcamacskák”, a környezetet pedig számos szakavatott, hozzáértő személy védi, nem hiányzik egy kibic.
Ezekkel a válaszokkal nagyjából sikerült is leszerelni azokat, akik óvatosan jobb belátásra próbáltak bírni. De megvallom őszintén, eléggé bénán kezelem azokat a helyzeteket, amikor jön a Nagyokos, nem ismeri a törvényeket, állatot jó esetben állatkertben látott, van viszont markáns véleménye és kioktató hangnemben osztogatja az észt arról, hogy nekem mint állatvédőnek mit is kell tennem. Sok ilyennel találkoztam, most csak egy érdekesebb esetet vázolnék, hogy képet alkothassanak arról, hogy mikkel „fárasztanak” időnként.
Egyik alkalommal valaki felháborodottan közölte velem telefonon: egy döglött kutya már három napja rondítja a cége bejáratát, és miért nem takarítják el onnan az állatvédők?! No, megkapta rendesen a replikát, aminek a nyomdafestéket tűrő része valami olyasmivel kezdődött: „kedves uram, ön összetéveszti az ingó firmát a fingó Irmával, illetve az állatvédelmet a hullaeltakarítással”.
Szóval ilyen és hasonló telefonhívásokat kapok heti rendszerességgel, de azért még senki nem hívott fel, hogy van egyhektárnyi területe, amivel úgysincs mit kezdenie és szívesen az állatvédőknek adományozná. Az utóbb tálalt „szenzációs ötlet” azonban végképp kiütötte a biztosítékot nálam – ahogy a lányom mondaná – ugyanis a „jó szándékú tanácsadó” azzal a meredek ötlettel állt elő, hogy az állatvédők minden kóbor kutyára szájkosarat kellene rakjanak, mert ezzel megóvnák az utcán szülői felügyelet nélkül kószáló gyerekeket a kutyamarástól.
Nem kell nevetni, az illető véresen komolyan gondolta! De én is azt, amit válaszoltam neki: „neked pedig lakatot a szájadra, s a kulcs az én zsebemben legyen, hogy csak akkor szólalhass meg, amikor megengedem.” Legalábbis állatvédelmi ügyekben…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok