2009. október 08., 10:362009. október 08., 10:36
Nos, ezekre a kérdésekre megvolt jó előre a frappáns válaszom, ami nagyjából arról szólt, hogy a hátrányos helyzetűeknek, s köztük főleg az utcagyerekeknek is jobb, ha nem csellengnek az utcán a hátrányos helyzetű „utcakutyák”, „utcamacskák”, a környezetet pedig számos szakavatott, hozzáértő személy védi, nem hiányzik egy kibic.
Ezekkel a válaszokkal nagyjából sikerült is leszerelni azokat, akik óvatosan jobb belátásra próbáltak bírni. De megvallom őszintén, eléggé bénán kezelem azokat a helyzeteket, amikor jön a Nagyokos, nem ismeri a törvényeket, állatot jó esetben állatkertben látott, van viszont markáns véleménye és kioktató hangnemben osztogatja az észt arról, hogy nekem mint állatvédőnek mit is kell tennem. Sok ilyennel találkoztam, most csak egy érdekesebb esetet vázolnék, hogy képet alkothassanak arról, hogy mikkel „fárasztanak” időnként.
Egyik alkalommal valaki felháborodottan közölte velem telefonon: egy döglött kutya már három napja rondítja a cége bejáratát, és miért nem takarítják el onnan az állatvédők?! No, megkapta rendesen a replikát, aminek a nyomdafestéket tűrő része valami olyasmivel kezdődött: „kedves uram, ön összetéveszti az ingó firmát a fingó Irmával, illetve az állatvédelmet a hullaeltakarítással”.
Szóval ilyen és hasonló telefonhívásokat kapok heti rendszerességgel, de azért még senki nem hívott fel, hogy van egyhektárnyi területe, amivel úgysincs mit kezdenie és szívesen az állatvédőknek adományozná. Az utóbb tálalt „szenzációs ötlet” azonban végképp kiütötte a biztosítékot nálam – ahogy a lányom mondaná – ugyanis a „jó szándékú tanácsadó” azzal a meredek ötlettel állt elő, hogy az állatvédők minden kóbor kutyára szájkosarat kellene rakjanak, mert ezzel megóvnák az utcán szülői felügyelet nélkül kószáló gyerekeket a kutyamarástól.
Nem kell nevetni, az illető véresen komolyan gondolta! De én is azt, amit válaszoltam neki: „neked pedig lakatot a szájadra, s a kulcs az én zsebemben legyen, hogy csak akkor szólalhass meg, amikor megengedem.” Legalábbis állatvédelmi ügyekben…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok