Szabadságharc a Jézuskáért

Mindkettő káros, és tájainkra mindketten az angolszász világból érkeztek – hiszen igaz ugyan, hogy a magyarokon kívül szinte az összes népnél egy hófehér szakállú idős úriember szállítja házhoz a karácsonyi ajándékot, de hozzánk mégiscsak elsősorban az amerikai filmekből és mesékből jutott el az a változat, amely szerint Santa Claus karácsony éjszakáján a kéményen keresztül lemászva tölti meg az ajándéktárolásra szolgáló zoknikat, egy füst alatt megoldva ezzel a kéménysepréssel kapcsolatos gondokat is.

(Amúgy nálunk már csak ezért is problémás a Santa Claus-kultusz: pláne városon meglehetősen kevés kandallóval ellátott ház van, ergo a fehér szakállúnak alternatív útvonalat kell választania. A hagyományokhoz ragaszkodva használhatja a fűtési rendszert, de valljuk be, elég röhejesen festhet, amikor egy Télapó karácsony éjjel a radiátor csapján folyik ki.) Amúgy az angolszász ünnepek különösebben nem érdekelnek, felőlem az osztogat plüssszíveket Valentin-napkor, és öltözik töklámpásnak halloweenkor, aki akar, de a Jézuskát nem adom

. Akár szabadságharcot is hajlandó vagyok hirdetni azért, hogy mi magyarok megtarthassuk karácsonyi ajándékszállítónak a Jézuskát (alternatívaként az angyalt). Az ellenség ugyanis immár stratégiai fontosságú helyre férkőzött be: a néhány hónapja amúgy egyre nézhetőbb Magyar Televízió idei karácsonyi dalának klipjében két kisgyerek éppen azt lesi meg, ahogy a Télapó plüssmacit helyez a karácsonyfa alá.

Holott nálunk az illető ősz úriember december ötödikén, Mikulás néven ajándékoz – és már csak hajlott korára való tekintettel sem korrekt, hogy karácsonykor is ajándékcipelésre késztessük. Apropó korrektség: a karácsony ellen a politikai korrektség jegyében is támadást intéztek. (A politikai korrektség az a gyakorlat, amikor egy problémát – például az európai őslakosok és a bevándorlók közötti konfliktusokat – úgy próbálunk megoldani, hogy bizonyos kifejezések helyett más szót használunk. A londoni városkép idei, zömmel bevándorlók leszármazottai általi átrendezése is jelzi e gyakorlat hatékonyságát.)

Legutóbb a Thomas, a gőzmozdony című mesesorozat egyik epizódjából vágták ki a karácsony szót, helyette téli ünnepről, a karácsonyfa helyett pedig ünnepi fáról beszélnek, nehogy megsértsék a nem keresztény kultúrkörbeli nézőket. Hogy erről, valamint a karácsonyi Télapó-kultusz intézményes magyar majmolóiról mit gondolok, azt – a karácsony és a politikai korrektség jegyében – most inkább nem írnám le.