Egy egészségesen működő politikai közegben a világ legtermészetesebb dolga lenne a magyar szavazatok begyűjtésében érdekelt párttól az, hogy komoly erőket mozgósít, külön stratégiát épít e bástya bevételéhez. Ehhez képest az RMDSZ helyi leszámolósdiba bonyolódik. Vass Levente parlamenti képviselőt „lemondatták” a marosvásárhelyi szervezet éléről, utóbbi irányítását a Péter Ferenc tanácselök vezette megyei szervezet vette át. Az ezt megelőző és most minden bizonnyal csak amolyan vihar előtti csendként elcsituló szaftos viták, ellenségeskedések tökéletesen beleillenek abba a képbe, amely az utóbbi években az egész romániai politikát jellemzik. Így aztán az RMDSZ marosvásárhelyi „hősei” semmivel sem jobbak, de – minő szerencse – nem is rosszabbak, mint vetélytársaik, illetve átmeneti szövetségeseik: egy helyi szinten teljesen szétesett PNL, alig látható PSD, érezhetően kifulladt POL (a Szabad Emberek Pártja nevet viselő román–magyar vegyes párt) és a „verhetetlen” polgármester, az alig egy hónapja az ALDE-t erősítő Dorin Florea mindent behálózó kis csapata.   

De a bonyolult összképhez nemcsak ez a lejárt szavatosságú politikai felvágott tartozik, hanem természetesen a szavazóbázis is. Vásárhely e téren is színes egyveleget nyújt. Nézzük először a román közeget. Vannak a „régi” vásárhelyiek, akik értik a magyarokat – s itt nemcsak a nyelvre gondolok –, ami nem feltétlenül a megértést jelenti. Szép számmal „gazdagítják” a várost az ország távolabbi részeiből az utóbbi évtizedekben beköltözöttek. Számukra idegen a „furcsa nyelvet” beszélő magyar közösség, amely ráadásul folyamatosan „panaszkodik” és „követelőzik”. Nézzük a potenciális magyar szavazóközeget! Ott vannak az erősen fogyatkozó „régiek”, akik nem győznek eleget nosztalgiázni, képtelenek elfogadni az új nemzetiségi erőviszonyokat, ezért reményvesztettek, de erős identitásúak.

A környékbeli településekről, esetleg a két székelylakta megyéből Marosvásárhelyre költözöttek harciasak és elégedetlenek, a román közösséggel párhuzamos világban élnek. És egyre nagyobb számban mutatkoznak azok, akik az identitásváltás útjára léptek. Magyarnak vallják magukat, de már jobban beszélnek románul, baráti körük alapvetően román.

Ez a végtelenül széttördelt lakossági összetétel megköveteli a legapróbb részletekig kidolgozott kampánystratégiát, és az azt hitelesen végrehajtani képes polgármesterjelöltet a jövőre esedékes helyhatósági választásokra. Itt a világos üzenet és az ellenségkép kevés. A felszínes látszat – ami ezúttal minden bizonnyal erősen csal – azt mutatja, a magabiztosság megvan az RMDSZ köreiben. Úton-útfélen hallani a polgármesterségért harcba szálló magyar nevekről. Az esély az egyfordulós választásokon egyébként valóban megvan. A megfáradt és a román szavazók által is megunt Florea még a várható hatósági „rásegítéssel” sem tűnik esélyesnek. A kérdés csak az, mit kezd az előző megméretéseknél kedvezőbb alaphelyzettel a Marosvásárhely vonatkozásában egyelőre saját magával elfoglalt RMDSZ?