2013. március 04., 21:002013. március 04., 21:00
Geopolitikai helyzete, gazdasági állapota és természeti adottságai egyaránt arra predestinálnák a két országot, hogy – akár más közép-kelet-európai országokkal együtt – szoros szövetségben, folyamatosan egyeztetett politikai és gazdasági fejlesztési stratégia útján kíséreljenek meg helyt állni az Európai Unión belül a térség érdekeiért. Ez mindkét ország polgárainak rövid, közép- és hosszú távú érdeke.
Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy e stratégiai együttműködés megvalósítása a két ország között feszülő történelmi ellentétek miatt nem könnyű. Az ugyan egyetlen, komolyan vehető politikai erő részéről sem merülhet ma fel, hogy területi követeléseket fogalmazzon meg, ugyanakkor a két ország viszonyának rendezéséhez elengedhetetlen, hogy a Romániában élő magyar közösség számára biztosítsák mindazon jogokat, amelyek megmaradásához szükségesek. Ez elsősorban a mindenkori bukaresti kormány feladata, és az első lépés természetesen az kell hogy legyen, hogy a román politikum számára a távlati cél ne az legyen, hogy a magyar közösség felszámoldódjék.
Ha a budapesti kormány azt vallja, hogy a határokon túl élő magyarok milliói révén erősebb az összmagyarság, akkor a magyar–román stratégiai partnerség alapfeltétele, hogy a romániai magyarok jogai biztosítva legyenek, és jól érezzék magukat szülőföldjükön. Ez ugyanolyan nemzeti érdek Románia számára is: a romániai magyarok csakis akkor ellenségei a román államnak, ha az is ellenségnek tekinti őket.
A jelenlegi, mesterségesen gerjesztett feszültségben az átlagosnál is nehezebb közös nevezőre jutnia a két külügyminiszternek. Kérdés, képes lesz-e Titus Corlăţean és a román kormány valaha is felfogni és elfogdani, hogy a romániai magyar közösség és a budapesti kormány ellen hadakozva ők maguk ártanak a legtöbbet Románia nemzeti érdekeinek. Hogy egymás ellen viaskodva mindkét nemzet csak még kiszolgáltatottabbá válik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok