2009. június 05., 13:162009. június 05., 13:16
Mindezek után már csak bosszankodhatunk amiatt, hogy ez nem valamelyik közép-európai politikusnak jutott eszébe. De most, hogy immár közkinccsé vált az ötlet, jó lenne, ha haladéktalanul hozzákezdenének a helyi viszonyokra való átültetéséhez. Természetesen nem csak a közlekedési tárcára gondolok: minden kormányintézmény – a miniszterelnöki hivatalt is beleértve –, valamint alacsonyabb rendű hivatal közönségszolgálattal foglalkozó munkatársait be kell íratni a dumaszínház-tanfolyamokra. Higgyék el: ennek nyomán jelentősen javulna az életminőség.
Ha például már három évvel ezelőtt is működött volna a tanfolyam, talán az őszödi beszédnek is más lett volna a következménye. Ha a megbukott miniszterelnök a huszárfolklór elemei helyett lazán anekdotázgatva, egy-két anyósviccel és jópofa kocsmai történettel megspékelve tárja a nyilvánosság elé az elkúrás tényét, a médiakövetkezmények talán nem a tévészékház felgyújtásában, hanem egy-két Showder Klub-fellépésben merülnek ki.
Ugyanígy, ha a jelenlegi kormányfő az adóemelést és a többi gazdasági megszorító intézkedést szellemes kiszólások özönével (például: vergődik, mint a partra vetett off-shore cég, ééérted?) tompítaná, talán növelni tudná kormánya népszerűségét. Romániában ki lehetne próbálni a módszert, hiszen mindjárt feloldaná a feszültséget, ha a magyar intézményvezetők leváltását egy-két mórickás vagy magyar-, illetve zsidóvicc között jelentenék be.
Az új kommunikációs stratégia nyomán egészen más értelmet nyerne néhány, eddig negatív kicsengésű szólásunk. Például politikusi körökben a „kiröhögtettem magam” egyenesen dicsekvésszámba megy majd, hiszen azt jelenti, szereplését kedvezően fogadta a közönség. Mint ahogy azt is büszkén mondogatjuk majd a hozzánk látogató idegeneknek, hogy lám-lám, ami nálunk zajlik, az kész röhej.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.