2009. június 05., 13:162009. június 05., 13:16
Mindezek után már csak bosszankodhatunk amiatt, hogy ez nem valamelyik közép-európai politikusnak jutott eszébe. De most, hogy immár közkinccsé vált az ötlet, jó lenne, ha haladéktalanul hozzákezdenének a helyi viszonyokra való átültetéséhez. Természetesen nem csak a közlekedési tárcára gondolok: minden kormányintézmény – a miniszterelnöki hivatalt is beleértve –, valamint alacsonyabb rendű hivatal közönségszolgálattal foglalkozó munkatársait be kell íratni a dumaszínház-tanfolyamokra. Higgyék el: ennek nyomán jelentősen javulna az életminőség.
Ha például már három évvel ezelőtt is működött volna a tanfolyam, talán az őszödi beszédnek is más lett volna a következménye. Ha a megbukott miniszterelnök a huszárfolklór elemei helyett lazán anekdotázgatva, egy-két anyósviccel és jópofa kocsmai történettel megspékelve tárja a nyilvánosság elé az elkúrás tényét, a médiakövetkezmények talán nem a tévészékház felgyújtásában, hanem egy-két Showder Klub-fellépésben merülnek ki.
Ugyanígy, ha a jelenlegi kormányfő az adóemelést és a többi gazdasági megszorító intézkedést szellemes kiszólások özönével (például: vergődik, mint a partra vetett off-shore cég, ééérted?) tompítaná, talán növelni tudná kormánya népszerűségét. Romániában ki lehetne próbálni a módszert, hiszen mindjárt feloldaná a feszültséget, ha a magyar intézményvezetők leváltását egy-két mórickás vagy magyar-, illetve zsidóvicc között jelentenék be.
Az új kommunikációs stratégia nyomán egészen más értelmet nyerne néhány, eddig negatív kicsengésű szólásunk. Például politikusi körökben a „kiröhögtettem magam” egyenesen dicsekvésszámba megy majd, hiszen azt jelenti, szereplését kedvezően fogadta a közönség. Mint ahogy azt is büszkén mondogatjuk majd a hozzánk látogató idegeneknek, hogy lám-lám, ami nálunk zajlik, az kész röhej.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok