Spanyolviasz és kakasész

Én sem magyarázgatom hát tovább, hisz mindenki érti: banális, köztudott dolgokkal kapcsolatban leszek valamit mondandó. Igen, banális és köztudott – túlképzett tanügyminiszterünk mégis úgy jelentette be, mint aki éppen most találta fel a spanyolviaszt. Hogy az általa kezdeményezett és tűzön-vízen keresztülvitt reformjának következtében ezentúl az egyes gyermekek, helyesebben a hasonló képességeik alapján egy osztályba terelt nebulókkal más és más módszereket alkalmazhat majd az arra készen álló tanerő. Nahát, minő szerénység őminisztersége részéről! Spanyolviasz a javából! Kár, hogy épp arról nem beszélt, hogy vajon a hozzá hasonlóan akadémiai magasságokban mozgolódó, pofonvágó kézfejek pixeleinek tudorai, netán más „szakterületek” bajnokai fogják-e megállapítani, ki az okos és ki a buta gyerek, vagy akire elemista korában rányomják az ilyen vagy olyan bélyeget, az sosem léphet majd ki a kényszerskatulyából? Lesz valamiféle egyenmérce? Netán a kakas esze? S ha – ne adj isten! – a baromfiudvarban vagy a faluvégi szemétdombon megjelenik egy zseniális tarajos?! Nem tudom, nekem ez nagyon magas.

Igaz, hogy én csak egy nyugalmazott tanerő vagyok, akinek – szerencsére – nem fog attól fájni a feje, hogy ki és milyen alapon minősíti majd a munkáját. Merthogy ez is a reformvívmányok egyike: azt mondja a szaktárca vezetője, hogy ezentúl a munka minősége fog számítani, és nem a különböző diplomák mennyisége. Minő dicséretes intézkedés! Különösen a végleges tanári állásokért vívott harc „ragyogó” eredményeinek tükrében, lesz itt tanítás, nem is akármilyen! Szóval ilyen fennkölt dolgokkal foglalkozik a honi tanügy. Bevallom, irigylem őket. És milyen szánalmas, hogy „a terepen” (ahogy ők – lekezelve – a szerencsétlen iskolákat, tanerőket emlegetik, a gyerekeket még csak említésre sem méltatva, ők legföljebb egy-egy újabb kísérleti kontingenst jelentő számadat) milyen kicsinyes, piszlicsáré problémákkal bajlódnak. Hogy málló vakolat, lyukas tető, rozoga padok, tankönyvhiány, pénztelenség... De úgy kell nekik! Ha oktatásra és nevelésre adták a fejüket, ahelyett, hogy tányérokat vagy talpakat nyalogatva kúsztak volna egyre feljebb a politikai lajtorjákon! Vagy ha a spanyolviasz mibenlétét, netán a kakasok IQ-ját kutatták volna! Még bársonyszékek közelébe is eljuthattak volna! És akkor láss világ, (tanügyi) népünnepélyt!