Elkezdődött az érettségi, és már az első nap reggelén dörgedelmes üzenetet küldött szét az éterbe a miniszterelnök, mondván, hogy egyszer s mindenkorra legyen vége a tolvajlásnak – vagyis a puskázásnak nevezett másolásnak –, mert aki..., és jött a fenyegetőzés.
2013. június 17., 11:282013. június 17., 11:28
2013. június 17., 11:362013. június 17., 11:36
Mind vártam, hogy szózatát egy halkabb, de egyértelmű bocsánatkéréssel fogja befejezni, megszólítva a vizsgalázba belelendülő ifjakat és szüleiket, hogy az elődjeinek alárendelt miniszteri főfejesek tizenkét éven át fejetlenül kísérletezgettek a csemetékkel. Pontosan nem is tudom, hányszor játszották el a félévek osztását és újraosztását, holott az iskolaévet jelentő hónapok annyian vannak, hogy egy épkézláb embernek még marad is egy ujja tartalékban, ha nem sikerülne a számolás. De makacsul nem és nem! Két variáns jött szóba: a 3 + 6 és a 4,5 + 4,5.
Akinek nincs iskolás gyermeke-unokája, és ő maga sem tanerő, vagyis nem közvetlenül érintett, az megkérdezheti, hogy miért olyan fontos ez az egész tanévszerkezeti osztogatás. Fontos, mert egy-egy tantárgyból annyi érvényes jegynek kell lennie a naplóban, ahány óra van egy héten az illető tantárgyból és lehetőleg még egy pluszban. (Az egyórás tárgyaknál magától értetődik a két jegy.) Na de épp azokból a tárgyakból, amelyekből úgynevezett kompetenciavizsgával megkezdték az érettségit (románból és anyanyelvből), kilencedikben heti 4-4 óra van, tizedikben, a reálosztályokban már csak 3-3, és ez így marad végig. Plusz a félévi dolgozat. Elmélyült szóbeli feleltetésre semmiképpen sincs idő, legföljebb úgy lehet megoldani, hogy szemszínre, frizurára, esetleg névhosszúságra ír be a tanár jegyeket. Vagy írat a diáksággal fogalmazásokat-rögtönzéseket. Amiket aztán ki kell javítani. Azt is lehet csak úgy, ránézésre megoldani, mert ha minden szót elolvas a tanár... Ez a héj-rupp munka megy az első félévben, aztán a kétszer olyan hosszú másodikban gondtalan lébecolás. Egyik évben így, a másikban úgy.
És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a most érőket tanító fiatalabb tanárok már ebbe a kisérletezősdibe nőttek bele, illetve abba, hogy kevés pénzért nem érdemes jó munkát végezni. A hab a tortán a játékos elnök iskolára alkalmazott szóvirágcsokrai: ő tudja, hogy miért, de a tanulástól –saját bevallása szerint – mindig is úgy futott, mint ördög a tömjénfüsttől. De makacsul a gyerek a hibás! Nem volna becsületesebb egy fél szájjal elrebegett amerikás „sorry vagyok\" vagy diákzsargonban a bocsika?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!