2012. március 02., 10:052012. március 02., 10:05
Amellett, hogy felhívta az uniós partnerek figyelmét a schengeni huzavona miatti elégedetlenségére, konkrét eredményt is felmutathat: sikerült kizsarolnia Szerbiából egy kisebbségvédelmi egyezményt. Ezzel – mintegy „példát mutatva” a román és a bolgár schengeni csatlakozást ellenző Hollandiának – kompromisszumkészségét is fitogtathatja, hiszen lám: Románia nem hímezett-hámozott, és nem próbált meg újabb kifogásokat találni, amikor Belgrád jelezte, hogy hajlandó garanciákat vállalni a Szerbiában élő román kisebbség jogainak biztosítására. Az egyezményt a kormány a román választópolgárok felé lobogtathatja, mint annak a bizonyítékát, hogy a határokon kívül élő románokért is hajlandó mindent megtenni – még konfliktusokat is felvállal, mind a szomszédokkal, mind az uniós partnerekkel. Ez azonban kétélű fegyver lehet. Az eddigi kormányok hanyagolták a témát, hiszen ha ilyen vehemenciával álltak volna ki a határon túli románokért, azzal elismerték volna, hogy ugyanilyen legitim lehet a magyar állam fellépése a romániai magyarok ügyeiben. Persze erre is megvan a retorika: a romániai kisebbségek ügyében nem indokolt az aggodalom, mivel itt példaértékű a nemzetiségekkel szembeni bánásmód – ezzel szemben azonban nem kevés ellenérv hozható föl. A kérdés az, mennyire gondolja komolyan Bukarest a kisebbségvédői szerepkörben való tetszelgést: hosszú távon is amolyan védhatalomként kíván majd viselkedni, vagy csupán arra használta a kormány a szerbiai románokat, hogy beintsen Brüsszelnek, itthon pedig sikerpropagandát folytathasson. Az eddigi tapasztalatok alapján nehéz elhinni, hogy nyolcvan- (esetleg kétszáz) ezer szerbiai román miatt megreszkírozza, hogy a jövőben Budapest épp a román példára hivatkozva kérje számon rajta a jóval több, mint egymilliós romániai magyarság helyzetét. Ám mostani lépésével a bukaresti kormány kiengedte a kisebbségvédelem szellemét a palackból, visszagyömöszölni pedig nem biztos, hogy sikerül majd, bármennyire is szeretné azt a román – és a kisebbségi ügyektől mindig ódzkodó uniós – politikum.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.