2012. március 02., 10:052012. március 02., 10:05
Amellett, hogy felhívta az uniós partnerek figyelmét a schengeni huzavona miatti elégedetlenségére, konkrét eredményt is felmutathat: sikerült kizsarolnia Szerbiából egy kisebbségvédelmi egyezményt. Ezzel – mintegy „példát mutatva” a román és a bolgár schengeni csatlakozást ellenző Hollandiának – kompromisszumkészségét is fitogtathatja, hiszen lám: Románia nem hímezett-hámozott, és nem próbált meg újabb kifogásokat találni, amikor Belgrád jelezte, hogy hajlandó garanciákat vállalni a Szerbiában élő román kisebbség jogainak biztosítására. Az egyezményt a kormány a román választópolgárok felé lobogtathatja, mint annak a bizonyítékát, hogy a határokon kívül élő románokért is hajlandó mindent megtenni – még konfliktusokat is felvállal, mind a szomszédokkal, mind az uniós partnerekkel. Ez azonban kétélű fegyver lehet. Az eddigi kormányok hanyagolták a témát, hiszen ha ilyen vehemenciával álltak volna ki a határon túli románokért, azzal elismerték volna, hogy ugyanilyen legitim lehet a magyar állam fellépése a romániai magyarok ügyeiben. Persze erre is megvan a retorika: a romániai kisebbségek ügyében nem indokolt az aggodalom, mivel itt példaértékű a nemzetiségekkel szembeni bánásmód – ezzel szemben azonban nem kevés ellenérv hozható föl. A kérdés az, mennyire gondolja komolyan Bukarest a kisebbségvédői szerepkörben való tetszelgést: hosszú távon is amolyan védhatalomként kíván majd viselkedni, vagy csupán arra használta a kormány a szerbiai románokat, hogy beintsen Brüsszelnek, itthon pedig sikerpropagandát folytathasson. Az eddigi tapasztalatok alapján nehéz elhinni, hogy nyolcvan- (esetleg kétszáz) ezer szerbiai román miatt megreszkírozza, hogy a jövőben Budapest épp a román példára hivatkozva kérje számon rajta a jóval több, mint egymilliós romániai magyarság helyzetét. Ám mostani lépésével a bukaresti kormány kiengedte a kisebbségvédelem szellemét a palackból, visszagyömöszölni pedig nem biztos, hogy sikerül majd, bármennyire is szeretné azt a román – és a kisebbségi ügyektől mindig ódzkodó uniós – politikum.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok