2011. december 13., 09:402011. december 13., 09:40
A múlt heti EU-csúcs aztán egyszer s mindenkorra bebizonyította, hogy a kétsebességes Európa nem csupán az agytrösztök kitalációja, hanem valóság, a huszonhét tagállam között nincs egység, hiszen érdekeik szerteágazóak, mint az uniós zászló csillagain a fénynyalábok. Mivel Nagy-Britannia saját nemzeti érdekeit az uniós érdekek fölé helyezte, nem támogatta a költségvetési szigor harmonizációjára vonatkozó brüsszeli megállapodást – merthogy nem bízott az európai közösség válságkezelő akciótervének sikerében. Vagyis ráerősített a „két Európa” tézisének megalapozottságára.
Amivel nagyon is számolni kell a jövőben, hiszen lám, Prága is nekifogott a különutas politikának: Václav Klaus cseh köztársasági elnök szerint hazájának nem kellene pénzt adnia a Nemzetközi Valutaalapnak, hogy az segítsen az euróövezet eladósodott országain. A szolidaritásra, az összhangra tehát most, az újabb gazdasági válság küszöbén sem számíthat az uniós polgár, amely viszont joggal várná el, hogy az európai nagy- és kishatalmak közös erővel turbózzák nagyobb sebességre a kontinens hajtómotorját.
Persze akadnak élelmes politikusok, akik ezt a zavaros európai gazdasági-politikai válságot is képesek a maguk hasznára fordítani. Lám, Traian Băsescu régi vesszőparipáját, az alkotmánymódosítást vehette elő újra azáltal, hogy az EU-csúcson kötött megállapodásnak megfelelően Romániának is az alaptörvényben kell rögzítenie az államháztartási hiány korlátozására vonatkozó követelményt. Ezáltal borítékolható, hogy a jövő évi romániai választásokat megelőző kampányidőszak során az államfőhöz hű demokraták maximális fokozatra kapcsolják az egykamarás parlament és a maximum 300 fős törvényhozás erőltetését, hiába próbálta az RMDSZ 2013-ig jegelni a témát. Pedig meglehet, épp az alkotmánymódosítás kapcsán dől el: továbbvánszorog vagy lefullad a jelenlegi koalíció motorja.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.