2010. december 02., 10:342010. december 02., 10:34
Mostanában nem adunk nagy jelentőséget egy ilyen tudósításnak, mert szinte mindig kiderül, hogy valami disznóság van a háta mögött: megtalálták, de nem tudják előállítani, megállítja az öregedést, ugyanakkor életveszélyes, olyan drága, hogy még a felső tízezer sem engedheti meg magának, vagy egyszerűen hosszabb kutakodás után kiderül, hogy egy amerikai kisváros helyi hírharsonái nem bírtak fantáziájukkal.
Ennek ellenére elolvassuk, elgondolkodunk rajta, hogy mire is lenne jó az a plusz 30 esztendő (a legújabb hír szerint ennyivel tudják meghosszabbítani az életet), s végül eljutunk odáig, hogy mi hiányozna az életünkből, ha nem lenne. Én ahelyett, hogy elgondolkodnék a családi kötelékről, a halál borzalmáról vagy az önmegvalósításról, belenéztem a hírhez kapcsolódó hozzászólásokba. Miután egy-két mindentudótól felvilágosultunk, hogy ezt a Buddhák már rég feltalálták, s csak mi élünk ily mély porban és mocsokban, valamint tudományosan megmagyarázzák, hogy pontosan milyen enzimeket találtak fel, és azokat az egerekbe ültetve milyen eredményeket kaptak, eljutunk a lényeghez.
Azt mondja egy savanyú állampolgár, hogy neki már nem kell ilyen hülyeség, nincs kedve még 30 évig fizetni a betegbiztosítást, miközben ha megbetegszik, ingyen még levegőt se vehet a kórházban. S érthető, hogy a hosszú élet titkát keresik, hisz így oldódhat meg a nyugdíjkérdés, de neki nincs kedve 100 éves koráig dolgozni és a vesehomokját felrázni ezeken az utakon, neki egyáltalán nincs is kedve tovább élni, mint amennyit muszáj.
Erre azonban egy másik örök borúlátó válaszol szokatlan optimizmusával: nem szükséges 100 éves koráig dolgoznia senkinek, a mostani fiatalok ugyanis nem érik már meg az öregkort. Tudniillik az ő számításai szerint pontosan 50 év múlva telítődik fel a Föld lakossága annyira, hogy pár milliárd embert el kell tüntetni. Abban pedig Románia lakossága is benne lesz majd, és tőlünk keletre minden, mert mi lopunk és bűnözünk. „Remélem, addigra csak cigányok lesznek itt” – fejezi be a gondolatot a névtelen hozzászóló, aki egy újabb utat nyitott a romakérdés megoldására.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.