2012. március 29., 09:412012. március 29., 09:41
Ez egy bölcs tanács, és ez a jó ebben a kínai történetben, megmondja, hogy nagy vonalakban mire számíts, és nagy vonalakban mit tegyél, aztán a többi, vagyis minden rajtad múlik. Mert vagy sodródsz, vagy ellenállsz, de az legalább biztos. És ez most csak azért került elő, mert ha valami valóban változik, akkor áll az ember leánya, és azon törpöl, hogy jó lenne valami szamárvezető, valami kis biztatás, hogy jó lesz, hogy megoldódik. Valami a belső iránytűn kívül, ami halálbiztosan mutatja, hogy az idő tényleg mindent megold, és hogy a dolgok előbb-utóbb kiegyenlítődnek.
Ez nem kétséges, csak ki kell várni, tehát időigényes, azért lenne jó, ha valaki egy pillanatra félrelibbentené a függönyt. Erre is van kínálat a piacon, például fellapozhatnám az újságok horoszkóprovatát. Én azonban reménytelen eset vagyok, jól induló hitemet baltázta el egy kontár vagy a bosszú restellnivalóan sok-sok évvel ezelőtt. Bakfisként többen indultunk a kőhajításnyira levő faluba, hogy a jövendőmondó asszonytól tudjuk meg a jövendőt, aki akkor egyértelműen az ifjú embert jelentette, aki majd elvezet az oltárhoz, és ezzel berántja a jelenbe a rózsás jövendőt.
Ez túl sok jövendő egy mondatban, tényleg a jövőre esett a hangsúly. Én dőrén azt hittem, gyorsabb és szívderítőbb lesz az utunk, ha elpoénkodjuk, ám a végkifejlet drámai lett, mert a látóasszony engem be sem engedett az orákulumba, mondván, tiszteletlen vagyok, és hitetlen, nem érdemlem meg, hogy nekem elmondja. Ezzel megnyitotta előttem a misztikum kapuját, amit aztán később gyorsan be is vágott.
Mert nem hagytam magam, és csak azért is viszszamentem, akkor már vagy én voltam elég vakon hívő, vagy ő nem volt elég látó, de fogadott, és mondta, hogy volt vakbélműtétem, és kivették a mandulámat is, majd kézlegyintéssel elintézte, hogy ha nem, akkor ezután. És mondta, hogy vásároljak tőle méregdrága gyertyákat, ha azt akarom, hogy minden jóra forduljon, különben irgum-burgum. Most vagy kontár volt, vagy bosszút állt. Innen nézve mindegy, ezért maradt nekem az iránytű belül, és esetleg a kínaiak, akik azt mondják, lehet változás, lehet jó és rossz is, könnyebb sodródni, és ellenállni is lehet. Ez most a Sárkány éve.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.