2010. szeptember 02., 10:182010. szeptember 02., 10:18
Vezetésével azonban három százalékról öt százalékra emelték a választási küszöböt, ez pedig éppen a parasztpárt számára bizonyult magasnak. A zsebpárttá zsugorodott jobboldali politikai csapatnak azóta sem sikerült talpra állnia; csak Temesváron van még jelen a helyi politikában.
Ha megpróbáljuk felidézni a parasztpárt vezette kormányzás történetét, az juthat eszünkbe, hogy olyan színtelen, vízió nélküli ember ülhetett a miniszterelnöki székben, mint Radu Vasile volt, kormányzása idején fejetlenség uralkodott a közigazgatásban, hanyatlott a gazdaság. A Parasztpárt még arra sem volt képes, hogy a saját pártérdekeit felismerje. Erre utal legalábbis a tény, hogy önmagát ütötte ki a küszöbemeléssel.
Talán nem elrugaszkodott megállapítás, hogy a Demokrata-Liberális Párt (PDL) ma a Parasztpárt nyomdokain halad. Egy ötletszegény, vízió nélküli, egyszer már megbuktatott miniszterelnök fogja görcsösen a kormányrudat, csapata nap mint nap bizonyítja, hogy képtelen az ország ügyeinek az intézésére, a gazdaság az összeomlás határán. Míg Európa többi országában kezdenek fellélegezni az emberek a gazdasági válság után, itt a többség egyre rosszabbul él.
A hatalomhoz való görcsös ragaszkodás pedig azt is jelzi, hogy a PDL saját, hosszabb távú érdekeit sem képes felismerni. Rég be kellett volna ugyanis látnia, hogy minél tovább kormányoz a mostani körülmények között, a mostani stílusban, annál többen fordulnak el tőle. Neki is az lenne tehát az érdeke, hogy tartsanak előrehozott választásokat. Mert a most mérhető tizenegynéhány százalékos támogatás is több, mint amennyire a ciklus végén számíthat. Ha végigvonszolja mandátumát, az is csoda lesz, ha átlépi a választási küszöböt.
Első államfői mandátuma elnyerésekor Traian Băsescu a Parasztpárt kudarcára utalva kijelentette, a jobboldalnak nem szabad még egyszer kiábrándítania az országot. Mégis sikerült.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.