2010. szeptember 02., 10:182010. szeptember 02., 10:18
Vezetésével azonban három százalékról öt százalékra emelték a választási küszöböt, ez pedig éppen a parasztpárt számára bizonyult magasnak. A zsebpárttá zsugorodott jobboldali politikai csapatnak azóta sem sikerült talpra állnia; csak Temesváron van még jelen a helyi politikában.
Ha megpróbáljuk felidézni a parasztpárt vezette kormányzás történetét, az juthat eszünkbe, hogy olyan színtelen, vízió nélküli ember ülhetett a miniszterelnöki székben, mint Radu Vasile volt, kormányzása idején fejetlenség uralkodott a közigazgatásban, hanyatlott a gazdaság. A Parasztpárt még arra sem volt képes, hogy a saját pártérdekeit felismerje. Erre utal legalábbis a tény, hogy önmagát ütötte ki a küszöbemeléssel.
Talán nem elrugaszkodott megállapítás, hogy a Demokrata-Liberális Párt (PDL) ma a Parasztpárt nyomdokain halad. Egy ötletszegény, vízió nélküli, egyszer már megbuktatott miniszterelnök fogja görcsösen a kormányrudat, csapata nap mint nap bizonyítja, hogy képtelen az ország ügyeinek az intézésére, a gazdaság az összeomlás határán. Míg Európa többi országában kezdenek fellélegezni az emberek a gazdasági válság után, itt a többség egyre rosszabbul él.
A hatalomhoz való görcsös ragaszkodás pedig azt is jelzi, hogy a PDL saját, hosszabb távú érdekeit sem képes felismerni. Rég be kellett volna ugyanis látnia, hogy minél tovább kormányoz a mostani körülmények között, a mostani stílusban, annál többen fordulnak el tőle. Neki is az lenne tehát az érdeke, hogy tartsanak előrehozott választásokat. Mert a most mérhető tizenegynéhány százalékos támogatás is több, mint amennyire a ciklus végén számíthat. Ha végigvonszolja mandátumát, az is csoda lesz, ha átlépi a választási küszöböt.
Első államfői mandátuma elnyerésekor Traian Băsescu a Parasztpárt kudarcára utalva kijelentette, a jobboldalnak nem szabad még egyszer kiábrándítania az országot. Mégis sikerült.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.