Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, káoszország

2019. április 26., 13:552019. április 26., 13:55

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Az alkotmányos berendezkedés – amelynek egyik legfontosabb eleme a közvetlenül választott, erős elnök, akinek vétójoga van a kormánytagok kinevezésében, és jelentős beleszólást kap a fontos ügyekbe – persze már eleve kódolja az államfő és a kormány közötti konfliktust, főleg az olyan az esetekben, mint a jelenlegi is, amikor az államfő és a kormány egymással ellentétes politikai oldalt képvisel.

Ahová azonban mostanra fajultak a dolgok, az még ebben a rendszerben is brutális. Oda jutottunk, hogy a kormányt – még – ténylegesen irányító PSD-elnök, Liviu Dragnea kényére-kedvére cserélné a neki nem tetsző minisztereket, miközben a volt pártja, az ellenzékben politizáló nemzeti liberálisok EP-választási sikere, illetve a saját év végi újraválasztása érdekében pedálozó Klaus Johannis államfő – egyszeri vétójogát kihasználva – valamennyi, a kormányfő által először javasolt új minisztert elutasít. E pótcselekvések miatt pedig – amelyért a felelősség mindkét felet terheli – a tényleg fontos ügyek háttérbe szorulnak.

A legutóbbi minisztercserék mozgatórugója egyértelműen az, hogy Dragnea továbbra is demonstrálni akarja: igenis ő irányítja a kormányt. Ennek érdekében az elmúlt két és fél évben már két, neki ellenszegülő miniszterelnöktől is megszabadult, most viszont – legalábbis egyelőre – megelégedett egy kisebb áldozattal, Tudorel Toader igazságügy-miniszterrel is, akinek „bűne” annyi, hogy nem volt hajlandó sürgősségi kormányrendeletet kidolgozni a büntető törvénykönyv és a büntető perrendtartás alkotmánybíróság által alkotmányosnak talált módosításainak hatályba léptetéséről. Amelyek között bizony olyan is akad, amely Dragnea számára is mentőövet jelenthet az ellene zajló korrupciós eljárásban, miután választási csalás miatt korábban egyszer már jogerősen elítélték.

A sürgősségi kormányrendelet kapcsán a korábban Dragnea hűséges kiszolgálójaként működő Viorica Dăncilă miniszterelnök részéről is érezhető volt némi húzódozás, főleg azt követően, hogy az Európai Bizottság részéről neki kellett lenyelnie a kritikákat és dorgálásokat, sőt a megtorló lépésekkel való fenyegetőzéseket a rendeletek útján történő igazságügyi módosítások lehetősége miatt.

Persze Dragnea végül ki tudta kényszeríteni, hogy a PSD megvonja a bizalmat az igazságügy-minisztertől, így vele vitették el a balhét, ám úgy tűnik, hogy a pártelnök továbbra is neheztel a kormányfőre.

Miután Dragnea a minisztercserékkel újabb esélyt adott Klaus Johannisnak arra, hogy az utódjukul javasolt jelöltek, illetve az egész kormányzat alkalmatlanságára hivatkozva elutasítsa őket, és ezzel kampányoljon, most elégedetlennek tűnik azzal, hogy a miniszterelnök belement abba az államfői javaslatba, hogy ideiglenes minisztereket nevezzenek ki ahelyett, hogy a kormány struktúrájának átalakításával az államfőt megkerülve, a parlament voksaival bonyolítsák le a minisztercseréket. Ez szűrhető le abból, hogy megjegyezte: a kormányoldal többségben van, így még megfontolhatja, hogy a parlament elé vigye a minisztercserék ügyét.

Csakhogy ebben nem biztos, hogy igaza van. A Btk. módosításainak szerdai szavazásakor az RMDSZ még támogatta a kormányoldalt – ha már maga is részt vett a módosítások kidolgozásában –, azonban azt már jelezték, hogy egy esetleges, a kormányról szóló voksoláson nem számíthatnak a szavazataikra. A taktikázással az RMDSZ azt próbálja jelezni: nem kritikátlan függeléke a sokat bírált kormánypártoknak – és persze azt is, hogy megvan még a zsarolási potenciálja. Viszont döntésével bizonytalanságba taszítja a kormányoldalt, amelynek így legfeljebb csak nagyon szűken lenne meg a minisztercserék megszavazásához szükséges többsége.

A kérdés az, miért forszírozná mindennek ellenére Dragnea a kormányról szóló szavazást. Egy esetleges leszavazott szerkezeti átalakítás ugyanis nemcsak a miniszterelnök számára lenne kínos, hanem a kormánypártok számára is minden eddiginél nagyobb presztízsveszteséget jelentene.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.