2012. november 28., 10:002012. november 28., 10:00
A másik pedig 30-szor 10 méteres, és a napokban került ki a közigazgatási palota oldalára a román nemzeti ünnepre való készülődés jegyében. A magyarok jelentős részét ez frusztrálta, mivel úgy értelmezték, hogy a hatalom ezáltal kívánta újfent megmutatni, ki is (mely nemzet) az úr ebben az országban. A románok sem fogadták egyöntetűleg kitörő örömmel, mivel sokan visszatetszőnek tartották a patriotizmus ilyen fokú túlhajtását. Hogy ez pusztán olcsó, a sovén románok szavazatainak megszerzésére irányuló populista húzás, nem szorul magyarázatra Szatmáron.
Ennek ellenére úgy vélem, kell foglalkozni a dologgal. Sajnálatosnak tartom, hogy az úgynevezett magyar érdekvédelem nem szólalt meg, mivel az ügy kiváló alkalmat kínált volna néhány fontos dolog nyilvánvalóvá tételére. Természetesen nem azt vártuk volna el, hogy lecibálják a zászlót, és menjenek birokra annak kitűzőivel, hisz senkinek sem hiányzik az etnikai feszültség.
De el kellett volna mondani, hogy mi, magyarok is szeretnénk jól érezni magunkat a nemzeti ünnepen, viszont a december 1-jei dátum nekünk – legalábbis jelen körülmények között – nem elfogadható. És nem azért nem tudjuk elfogadni, mert alapból utáljuk a románokat, hanem azért, mert az időpont és az ünnep egyes számú szimbólumának számító trikolór a mai napig a kommunista diktatúra szélsőséges sovinizmusát jelenti számunkra. Azt az időszakot, amikor az állam, illetve a legnagyobb egyház vezényelte a kisebbségek (főleg a magyarok) ellen irányuló gyűlöletkampányt.
És hogy zavar minket a múlt tisztázásának elmaradása, illetve az, hogy nem lett nyilvánosan elítélve az etnikai uszítás. Aminek következménye az, hogy bármikor újra elővehető a magyar kártya, és jól is használható mindaddig, amíg a közvélekedést radikálisan nem sikerül megváltoztatni. Mert ha mindez megtörténne, valószínűleg sem a lepedőnyi piros-sárga-kék zászlók nem zavarnák a szatmári magyarokat, sem az, hogy a vezető pozíciókba jutott nemzettársaik – szokásukhoz híven – beállnak a nemzeti ünnepen az egyesülés hórájába.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok