2012. november 28., 10:002012. november 28., 10:00
A másik pedig 30-szor 10 méteres, és a napokban került ki a közigazgatási palota oldalára a román nemzeti ünnepre való készülődés jegyében. A magyarok jelentős részét ez frusztrálta, mivel úgy értelmezték, hogy a hatalom ezáltal kívánta újfent megmutatni, ki is (mely nemzet) az úr ebben az országban. A románok sem fogadták egyöntetűleg kitörő örömmel, mivel sokan visszatetszőnek tartották a patriotizmus ilyen fokú túlhajtását. Hogy ez pusztán olcsó, a sovén románok szavazatainak megszerzésére irányuló populista húzás, nem szorul magyarázatra Szatmáron.
Ennek ellenére úgy vélem, kell foglalkozni a dologgal. Sajnálatosnak tartom, hogy az úgynevezett magyar érdekvédelem nem szólalt meg, mivel az ügy kiváló alkalmat kínált volna néhány fontos dolog nyilvánvalóvá tételére. Természetesen nem azt vártuk volna el, hogy lecibálják a zászlót, és menjenek birokra annak kitűzőivel, hisz senkinek sem hiányzik az etnikai feszültség.
De el kellett volna mondani, hogy mi, magyarok is szeretnénk jól érezni magunkat a nemzeti ünnepen, viszont a december 1-jei dátum nekünk – legalábbis jelen körülmények között – nem elfogadható. És nem azért nem tudjuk elfogadni, mert alapból utáljuk a románokat, hanem azért, mert az időpont és az ünnep egyes számú szimbólumának számító trikolór a mai napig a kommunista diktatúra szélsőséges sovinizmusát jelenti számunkra. Azt az időszakot, amikor az állam, illetve a legnagyobb egyház vezényelte a kisebbségek (főleg a magyarok) ellen irányuló gyűlöletkampányt.
És hogy zavar minket a múlt tisztázásának elmaradása, illetve az, hogy nem lett nyilvánosan elítélve az etnikai uszítás. Aminek következménye az, hogy bármikor újra elővehető a magyar kártya, és jól is használható mindaddig, amíg a közvélekedést radikálisan nem sikerül megváltoztatni. Mert ha mindez megtörténne, valószínűleg sem a lepedőnyi piros-sárga-kék zászlók nem zavarnák a szatmári magyarokat, sem az, hogy a vezető pozíciókba jutott nemzettársaik – szokásukhoz híven – beállnak a nemzeti ünnepen az egyesülés hórájába.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok