2013. március 25., 09:002013. március 25., 09:00
Bebizonyosodott, hogy a PDL „magyarbarátsága” csupán konjunkturális volt, amikor magyar voksokra volt szükség, akkor – legalábbis a felszínen – működött, de most, amikor mindkét alakulat ellenzékbe szorult, a demokrata-liberális politikusok számára ugyanolyan fontosak a soviniszta szavazók voksai, mint a jelenlegi kormánypártok számára.
Emlékezetes, hogy Vasile Blaga újraválasztott pártelnök nemrégiben vehemensen tiltakozott az alkotmány első cikkelyének Románia nemzetállamiságát kimondó módosítása ellen. Nem váratott sokáig magára Blaga legfőbb kihívója, Elena Udrea sem, aki szintén kifejtette: nem tartja időszerűnek a nemzetállamiságot kimondó cikkely eltörlését, mint ahogy az „etnikai alapú” autonómiát és a magyar nyelv regionális nyelvvé való nyilvánítását sem.
Nem meglepő persze egyikük nyilatkozata sem, ha belegondolunk, hogy a PDL szellemi atyja, Traian Băsescu államfő is fontosnak tartotta, hogy ismételten hangot adjon a székely autonómiával szembeni ellenérzéseinek.
Őszintén szólva, hálásak is lehetünk, hiszen a PDL-s vezetők és az államfő nyilatkozatai egyértelművé tették: a bukaresti politikai életben a magyarok jelenleg hiába keresnek szövetséget önrendelkezési törekvéseikhez, mind a kormányoldal, mind az ellenzék ragaszkodik a fiktív nemzetállamisághoz. A jelek szerint a román politikum egységesen presztízskérdésnek tekinti az alkotmány első cikkelyének megváltoztathatatlanságát, holott az abban rögzített nemzetállamiság ugyanolyan realitással bír, mintha az alaptörvény azt szögezné le, hogy Románia a Galaktikus Birodalom központja. A magyar politikusoknak ennek fényében kell stratégiájukat kialakítaniuk. Az autonómia és a nemzetiségek államalkotó tényezőként való elismerése persze a román parlamentben dől el, az értük folytatott küzdelemben viszont rendkívül értékes lehet az önrendelkezés pozitívumaira fogékony román civilek szövetsége.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok